Nem csak a jószágot hizlalja a gazda szeme
Ősgyepes legeltetéssel, bárányokkal kereste a család kenyerét Földi Gyula, amikor 2006-ban Mátranovák polgármesterévé választották. Nem adta fel a gazdálkodást: annyi a különbség, hogy most még korábban kel, és később kerül haza. Igaz, a kétezer lelkes Nógrád megyei falu elöljárója már nem pásztorkodik, de a rackanyájat kinn tartja a legelőn. Akad közöttük gyimesi és hortobágyi is, fekete és fehér változatban. A szaporulattal együtt több mint kétszáz birka kolompolja össze Mátranovák határát, ahol a jószágok szabadon legelhetnek.
A gazdaságot az ország egyik legjobb rackatenyészeteként tartják számon. Fehér rackái bronzérmet szereztek a legutóbbi Farmer Expón, amit azért említ büszkén, mert a rackák az utóbbi években csak különdíjat kaptak ezen a szemlén - fogalmazhatunk úgy is, hogy az indultak még kategóriába számítottak. A régi Faluhelymajorban - alig pár száz méterre a mai Mátranováktól - karámban bámészkodik két szürke marha és két gidrán ló, de van két szamár is a csikójával, egy mangalica tenyészkoca a szaporulatával, gyöngytyúkok és mindenféle szárnyas, amit valaha parasztportán láthatott az ember.
Földiék a juhászatra építették gazdaságukat. Korábban merinótenyészetük volt, az a fajta azonban napi gondoskodást igényel, amire egyre kevesebb energiájuk jutott. Egy idő után váltottak, a család öt éve foglalkozik rackatartással. A gazdának két fia is besegít: a kisebbik Szécsényben végzett mezőgazdasági szakközépiskolában, állattenyésztőként, a nagyobb ötödéves egyetemista, néprajzot tanul Debrecenben.
Nincs annyi fiatal bárány, azaz jerke, amit el ne tudnának adni - mondja Földi Gyula. A Debreceni Tudományegyetem kutatása szerint az egy juhanyára jutó költség Magyarországon 12 ezer forint körül van, a bevétel pedig csak pár száz forinttal több ennél. A mátranováki gazdaságban ezzel szemben - elsősorban a külterjes tartásnak köszönhetően - 2700 forint a kiadás, vevőik pedig tisztességgel fizetnek a leadott állatokért. Ebből a haszonból él a család, és teremt önerőt sikeres pályázataihoz.
Földi Gyula szerint a lótartásban most nincs pénz. A meglévő két hátasukat is csak a szemük legeltetésére tartják, meg a turisták kedvéért. Merthogy szép számmal jönnek: családok, iskoláscsoportok, akik nemcsak a szabadon legelésző állatokban, a dimbes-dombos tájban és a közeli Mátra panorámájában gyönyörködnek, hanem a pásztorkodás hagyományaival, a gazdálkodók régi eszközeivel is megismerkedhetnek. Vetített előadásokat tartanak, s a vendégek szabadtéri kemencében maguk süthetnek kenyeret, túrós süteményt vagy lángost. Aki lóval érkezik, beköthet a karámba, kap abrakot, sőt a régi juhhodályból kialakított "szalma- szállóban", a bálákkal takart részen parasztágyon hajthatja álomra a fejét. Az idén vágtaversenyt is rendeztek a környék lovasainak.
A mátranováki polgármester szerint állatok nélkül nem falu a falu. Tőlük tizenöt kilométerre legel a következő nyáj, annak a kolompszava Mátranovákra már el sem hallatszik. Meggyőződése, hogy a hagyományos vidéki létforma egy sor globális problémára is megoldást jelent. Mint mondja, ő akkor is nyugodtan alszik, amikor madárinfluenza, kergemarhakór vagy más, súlyos állatbetegség üti fel a fejét. Merthogy az állatai nincsenek összezárva, nekik van helyük szabadon legelni.
Faluhelymajor szerepel az Utazás kiállításokon, részt vesznek a helyi turisztikai tanácskozásokon, s a vidékfejlesztést célzó Leader-programba is bekapcsolódtak. Földi Gyula minél többeket szeretne ráébreszteni arra, hogy bármennyire is szép a környezet, elpusztul, ha a falusi ember szégyelli, hogy vidéki, és bízik benne, hogy saját példájával öngondoskodásra ösztönzi földijeit.
