Legelőször Hjortsberg hasonlataiba szeretünk bele: a liftkezelő úgy fest, mint egy nyugalmazott bolgár katonatiszt, a felismerés sokkoló, mint egy jéghideg beöntés, a lány úgy emeli kezeit a magasba, akár egy pomponlány az utolsó ítélet félidejében, a hajnal elkenődik az ég alján, akár pirosító a dizőz arcán, a napozók sziesztázó rozmárokra emlékeztetik az elbeszélőt, a téli tengerpart hangulata pedig egy hasba lőtt hentes vidámságára.

Harry Angel magánhekus, a regény főhőse éppen olyan figura, mint Chandler Phil Marlowe-ja, Block Matt Scuddere vagy Bukowski Nick Belane-je: lepukkant nagyvárosi vagány, gyűrött, magányos, cinikus arc, aki nem ijed meg néhány üveg viszkitől. (Ám Angel - kopókollégáival ellentétben - nemcsak szeszkazánnak profi, de ínyencnek sem utolsó: egy tucat kagylóhéjon tálalt osztriga kedvéért bármikor hajlandó megszakítani a nyomozást, tudja, hol csinálják a városban a legjobb lazacot, és a tournedos á la Rossinit se veti meg, ha sorsa valami flancosabb étterembe veti.)

És persze akkor se piszkítja össze fehérneműjét, ha munkája során vigasztalásra szoruló fehérnép kerül útjába. Főleg ha az fekete és fiatal.

Angyal élete akkor vesz száznyolcvan fokos fordulatot, mikor egy Louis Cyphre nevű dúsgazdag férfi azzal bízza meg, kerítse elő Johnny Favorite-ot, aki a háború előtt divatos slágerénekes volt, egy szvingbandával futott. Johnny megsebesült a háborúban, sokáig úgy tudták, egy vidéki kórházban fekszik élőhalottként, ám most kiderült, nincs a gyógyintézetben. Harry a dalos pacsirta kihűlt nyomai után indul, útját vuduszertartások, fekete misék, szakrális gyilkosságok övezik. Amerre csak jár, mindenhol kinyiffan valaki, hullanak körülötte az emberek, mint a legyek, mintha valami ördögi összeesküvés kellős közepébe került volna. A zsaruk is rászállnak, a szerelem is megtalálja, de Favorite-ot sehogy sem sikerül előkerítenie.

Hjortsberg mindenből pakol egy rendes adagot regényébe. A keményre főzött krimit megbolondítja az ötvenes évek New Yorkjával (Blockot szokás "NY krónikásának" nevezni, de Kogutowicz az Angyalszívből is simán megrajzolná a félszázaddal előbbi Nagy Alma térképét), vastagon megszórja fekete mágiával, vuduval, misztikával, sarlatánsággal, bőven dob hozzá horrort (van itt vér: csecsemőgyilkosságtól nemi szerv levágásáig, felkoncolástól szívkitépésig minden szinten szinte minden), nem sajnálja a szerelmi szálat, az erotikát, sőt a vérfertőzést sem a regénylevesből, a feszültséget végig melegen tartja, végül egy bámulatos csattanóval készre habarja művét.

A végeredmény a detektívirodalom egyik legnagyobb könyve, a műfaj Faustja, a XX. század egy fantasztikus ördögregénye, a bukott Angyal megrázó meséje. Brutális és zseniális kultuszkönyv csak kötélidegzetű krimizabálóknak.

Cartaphilus, 298 oldal, 2980 forint