Mozgó célpontot is el lehet találni
Négy év múlva csaknem tízezer bolti eladóra lenne szükség, miközben a szakiskolákból alig kerülnek ki ilyen végzettségű pályakezdők. Hegesztő is kellene vagy hatezer, de évente legfeljebb százan szerzik meg ezt a szakmát - derül ki a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) legfrissebb felméréséből. Nem sokkal jobb a helyzet a géplakatos-, a gépi forgácsoló vagy az ács- és állványozószakmákkal. Ugyanakkor erős a túlképzés vendéglátó- és idegenforgalmi szakmenedzserekből, pénzügyi, számviteli ügyintézőkből, kereskedelmi menedzserekből.
A gazdaság szereplői régóta ismételgetik: a hazai szakképzés helyzete súlyos, már-már katasztrofális, miközben a piac igényeihez igazodó szaktudás kulcsfontosságú a versenyképesség megőrzéséhez. Míg a kilencvenes években az volt az ország egyik fő vonzereje, hogy a külföldi cégek megfelelő számban találhattak jól képzett szakembereket, köztük szakmunkásokat is, mára ez az előny szinte teljesen eltűnt. Az is figyelemre méltó ellentmondás, hogy míg a fővárosban előreláthatólag több mint tízezer szakmunkás végez 2012-ben, a budapesti vállalkozások csak ennek felére tartanak igényt. És a felmérés még a pénzügyi válság kirobbanását megelőzően készült. Ugyanakkor Fejér megyében például több mint hatezer szakmunkásra lenne szükség, ám ott még kétezren sem végeznek, Bács-Kiskun megyében pedig még ennél is roszszabb az arány.
Ha a képzés színvonalát nézzük, akkor sem szebb a kép. A vizsgálódás során azt is összevetették, hogy egy-egy szakmát hány órában oktatnak Németországban és Magyarországon. A fémforgácsoló szakmunkástanulók Németországban 4288 óra gyakorlati képzés után kapnak bizonyítványt, nálunk elég 1142 óra is. Hasonlóan nagyok a különbségek a kőművesek vagy az élelmiszer- és vegyiáru-kereskedők képzésében.
A helyzeten valamelyest javíthat, hogy az utóbbi három évben egyes hiányszakmábkan szaporodnak a tanulószerződések: a fémforgácsoló és a szerkezetlakatos tanulók száma például 2005 óta megduplázódott. A tapasztalatok azt mutatják, hogy azok a pályakezdők, akik korábban tanulószerződést kötöttek, háromszor nagyobb eséllyel helyezkednek el rövid időn belül.
A kamara változtatna azon, hogy az iskolák fejkvóta alapján kapják a forrásokat. Ha ugyanannyi pénz jut oda, ahol titkárnőket képeznek, mint azokba az iskolákba, ahol eszközigényesebb szakmákat oktatnak, egyszerre van a rendszerben pazarlás és hiány. Ez is megnehezíti azt, hogy az oktatás a piac igényeihez igazodjon.
Ugyanakkor vannak biztató változások. Létrejöttek a regionális szakképzési bizottságok, amelyek az adott térség igényeihez igazodva határozzák meg a képzés irányait. Ahhoz azonban, hogy a gazdaságban érzékelhető legyen a hatásuk, még legalább két-három évnek el kell telnie. Attól is javulás várható, hogy több kiemelt szakma már támogatást kap, részben hazai, részben európai uniós forrásból. Ha a fejkvótarendszert is az igényekhez igazítanák, még gyorsabban lehetne előrelépni.
Javíthat a helyzeten az az intézkedés is, amelynek révén jövő szeptemberben bevezetik a szakmunkásösztöndíjat. A teljesítménytől függő, alanyi jogon járó összeget a hiányszakmát tanuló diákok kaphatják meg. Az új rendszerben a tanulószerződések keretében megszerezhető ösztöndíjakkal együtt akár 30-50 ezer forintot is kaphatnak havonta. Ennek nemcsak az az előnye, hogy a tanulmányi idő alatt segíti a fiatalok megélhetését, hanem az is, hogy hozzászoknak: ha rendszeresen dolgoznak, rendszeresen kapnak jövedelmet is.
- A legfőbb baj az, hogy a kétkezi munkának nincsen presztízse. Ha az egyetemekre felveszik a jelentkezők 89 százalékát, ki fog eljönni szakmát tanulni? Amíg a gimnáziumokba a kettes tanulók is bejutnak, hiába várjuk, hogy hozzánk jöjjenek a fiatalok - mondja Kellnerné Füzi Mária igazgatónő a zuglói Kaesz Gyula Szakközépiskolában, ahol faipari szakmákat oktatnak. - Azok, akik mégis szakmát választanak, súlyos tudásbeli hiányokkal érkeznek az általános iskolákból. A kis szakmák lassan eltűnnek. Évek óta nem képezünk kádárokat, bár lenne rá igény, megszűnt a fajátékkészítők képzése is, és lassan alig tudunk pár gyereket találni, aki kárpitos akar lenni. Néhány év múlva nem lesz ember, aki áthúzza a bútorokat.
Ma Magyarországon 125 ezer 18-19 éves fiatal él, hatvan százalékuk érettségizik, húsz százalékuk szakiskolát végez, de a további húsz százalék, vagyis mintegy 25 ezer fiatal egyáltalán nem szerez végzettséget. Közülük legalább 15 ezret be lehetne vonni a szakképzésbe a kamara szerint. Az adatok azt mutatják, hogy a 35 év alatti, munkanélküli-segélyen lévők közül hétezren az általános iskolát sem végezték el, 28 ezernek azonban van általános iskolai végzettsége - őket alkalmassá kellene és lehetne tenni arra, hogy szakmát tanuljanak. Az MKIK azt szeretné elérni, hogy a szakképzés a tizedik évfolyamon is indulhasson, és a fiatal korosztály harmada szerezzen szakiskolai végzettséget.
A szakmunkás-jövedelmek 20-24 százalékkal maradnak el a magyarországi havi bruttó 191 ezer forint átlagkeresettől - derült ki a Merces internetes felméréséből. A több mint 117 ezer résztvevőt és 65 szakmát felölelő vizsgálat szerint az érettségizett szakmunkások havi átlagjövedelme 152 ezer, az érettségivel nem rendelkezőké 146 ezer forint. A legnagyobb különbség a hentesek körében mutatkozott: az érettségizettek 199 ezer forintja több mint 55 százalékkal magasabb nem érettségizett társaikénál. Az érettségizett pékek is negyedével többért, havi bruttó 161 ezer forintért sütik a kenyeret, ám a megvizsgált szakmák mintegy harmadában az érettségi nélküliek átlagjövedelme magasabb, mint az érettségizetteké. Az érettségi nélküli gépipari szerelő, összeszerelő szakmunkások 164 ezer forint átlagjövedelme ötödével több, mint érettségizett társaiké, s az érettségivel nem rendelkező autóvillamossági szerelők 158 ezer forint havi átlagbére hasonló arányban haladja meg érettségizett szaktársaikét. A kőműves-, ács-, asztalos-, szobafestő-, szakács-, fodrász-, villanyszerelő-szakmák esetében azonban az érettségi bizonyítvány nem eredményez fizetésbeli különbséget.
A felmérés szerint a mozdonyvezetők mondhatják magukat a legjobban fizetetteknek, a legrosszabbul fizetett foglalkozás pedig a varrónőké: az érettségivel nem rendelkezők bruttó átlagjövedelme 85 ezer forint, ami alig haladja meg az országos minimálbért, de az érettségizettek is csak 93 ezer forintot érnek el. A felmérésből kiderül, hogy a munkatapasztalatot, a szakmában eltöltött évek számát nem honorálják a munkaadók: míg az egy évnél kevesebb tapasztalattal rendelkező pályakezdők átlagbére 122 ezer forint, az egy szakmában több mint tíz évet eltöltött szakembereké 145 ezer. (W. T. K.)
