- Már nincsenek illúzióim: az ember a munkahelyén időnként óhatatlanul hullámvölgybe kerül, akármilyen jó csapatban dolgozik, akármennyire is tudja, hogy ez az a feladatkör, amit csinálni szeret - mondja Ági, egy multinacionális cég középvezetője. Hét éve dolgozik ugyanannál a vállalatnál.
- Magánéleti problémák, új főnök, nézeteltérés a kollégákkal, túl nagy hajtás, vagy egyszerűen csak rossz passz - bármelyik kiválthatja azt az érzést, hogy nem tudok megfelelni a kihívásoknak. Ez a munkában és otthon is ingerültté tesz. Évekig azt hittem, ilyenkor az a jó megoldás, ha váltok, de ez nincs mindig így. Amikor karrierépítésről, konfliktuskezelésről szóló könyveket kezdtem olvasni, és az internetet böngésztem, számtalan más módszerrel találkoztam a kommunikációs technikáktól a személyi segítőn, a pár perces relaxáción át a fontossági sorrend felállításáig, az éves pihenések hatékony beosztásáig.
A legtöbb probléma némi energiabefektetés árán megoldható - teszi hozzá.

- Magyarországon különösen sokat dolgoznak az emberek, nagy rajtuk a teher, és bár a cégek tisztában vannak a motiváció, a karrierépítés fontosságával, a nyugat-európai gyakorlattal ellentétben nemigen segítik azokat a dolgozókat, akik egyszer csak besokallnak. Attól is tartanak, hogy a szakember esetleg azt a megoldást javasolja: nézzenek másik munkaadó után - mondja Joó Zsuzsanna karrier-tanácsadó, személyi segítő, a Karrieriskola Kft. vezetője.

- Nálunk - a Nyugaton egyre népszerűbb kompetenciafejlesztő tréningekkel szemben - továbbra is a csapatépítés áll az első helyen, ami elsősorban a cég, nem pedig az egyén érdekeit szolgálja. Itthon legfeljebb a felső vezetők konzultálnak rendszeresen szakemberrel. Pedig - magyarázza Joó Zsuzsanna - a rendszerváltást követően a közszférán kívül megszűnt a hagyományos szamárlétra. Ma már természetesek a nagy zuhanások, váltások és sokan eleve néhány éves projektekben gondolkodnak: például ügyvédkedés után kommunikációs területre mennek, vagy saját vállalkozásba fognak a multinacionális cégeknél eltöltött mérnökévek után.

Ha a vállalatok jobban odafigyelnének a kollégák igényeire, hosszabb ideig tarthatnák meg őket, de maguk a munkatársak is sokat tehetnének komfortérzetükért.

- Autóra, a gyerek angoltanárára vagy lakásfelújításra elképesztő összegeket adunk ki, az viszont egyelőre nem divat, hogy rekreációra, előre megtervezett, valóban pihentető szabadságra törekednénk. Pedig ha valaki nem ügyel arra, hogy - mind fizikailag, mind pszichésen - elegendő időt töltsön a munkahelyi gondoktól távol, gyorsan belefárad a hajtásba, és esetleg extrém váltásra szánja el magát: például külföldre megy önkéntesnek, esetleg magas menedzserpozícióból síoktató lesz - véli Joó Zsuzsanna, aki szerint az egyik leghatékonyabb eszköz a kiégés ellen, ha év közben mindenki, lehetőleg minél jobban elosztva, kiveszi az összes szabadságát.

- Fontos, hogy a megszokottól eltérő közegekben is mozogjunk, hiszen a baráti beszélgetések, utazások során átélt élmények, új ismeretségek nagyon inspirálók lehetnek, új ötleteket adhatnak, és teljesen más nézőpontból világíthatják meg problémáinkat - teszi hozzá a szakember.

Hasonlóan vélekedik Bodó Péter menedzsmenttréner és
-képző mastercoach, az európai Coaching Szövetség alelnöke, a Dr. Bodó Training és Tanácsadó Kft. vezetője is.

- Az egészséges egyensúly megbomlott. A munkának az élet olyan részének kellene lennie, amelyben - mint a magánéletben - értelmet, örömet találunk. Ma azonban a gazdaság egyre gyorsuló és mélyebb struktúrákat érintő változásai következtében mind többen érzik úgy: a terhek jelentősen növekednek; ugyanannyi vagy kevesebb energiával nagyobb és nehezebb feladatokat kell megoldani. Ez vezetőkre, beosztottakra egyaránt vonatkozik - mondja.

A hivatásbeli krízisekben az ember kibillen belső egyensúlyából, elveszíti rálátását a problémára, saját gondolatainak foglyává válik, amelyek ugyanabban a körben mozognak. - Ebből kell kilépni. Bár sokan és sokáig ragaszkodnak "meghitt" nyomorukhoz, ha már elég nagy a szenvedés és világosak a célok, megkeresik a megoldást - véli Bodó Péter.

Szerinte a magyarok és a külföldiek között több a hasonlóság, mint a különbség, ám az feltűnő, hogy Nyugat-Európában az emberek nagyon ügyelnek saját egészségükre, és mérlegelik: mi az, ami jót tesz nekik, és mi az, ami nem. - Ez nem elsősorban pénz kérdése - mondja az évtizedek óta külföldön élő szakember.

- A tréningek egyik ismert gyakorlata az öndicséret. Célja önmagunk elfogadása, az önbizalom növelése. Lényege, hogy az ember öt perc alatt elmondja magáról a kollégák előtt, mire büszke, mi az, amit különösen jól tud. Ausztriában és Németországban kevés az öt perc, Magyarországon viszont ma is sokan képtelenek önmagukról pozitívan beszélni: zavarban vannak, nem merik felsorolni jó tulajdonságaikat, rejtegetik érzelmi gazdagságukat. Szívesebben hozzák fel - gyakran önsajnálatba esve - gyenge pontjaikat, hibáikat - teszi hozzá Bodó Péter, aki úgy tapasztalja: azok, akik beszélnek erősségeikről, gyakran csak a hivatásbeli pozíciót, a sikeres karriert és főként az anyagi javakkal összefüggő eredményeket sorolják. - Pedig a mostani pénzügyi válság is mutatja: mindezek egy pillanat alatt elveszhet, és akkor mi marad? Fontos volna, hogy az emberek ne pozíciójukon, bankszámlájukon, nyaralójukon keresztül definiálják magukat, hiszen hullámvölgyben nem ezekbe a dolgokba, hanem a belső értékekbe, emberi kapcsolatainkba kell kapaszkodniuk - állítja a szakember.

A könyöklők, a mániások és a kiégettek

A munkahelyi stresszhatások sokfélék. - A kiélezett versenyhelyzetben szinte minden cégnél átszervezések történnek. Ezeket gyakran csak a számok, a hatalmi törekvések mozgatják. Az emberekben emiatt kialakulhat egyfajta könyöklő mentalitás, ami megszünteti a korábban jól működő kapcsolatokat. Ez emocionális elszegényedéshez, egyensúlyvesztéshez vezet - mondja Bodó Péter. A szakember tapasztalatai szerint a munkamánia is gyakori probléma. Az ember - aki különben élvezettel végzi feladatait - szinte már csak a munkáján keresztül definiálja önmagát. Túlbecsüli teljesítőképességét, saját jelentőségét a szervezetben. A kiégés
az emberi szervezet tartós kimerültségét, erőforrásainak elapadását jelenti. A folyamat többnyire észrevétlenül zajlik,
és hosszan tart. Nemcsak vezető beosztásúak szenvednek tőle, hanem gyakran a szociális, egészségügyi szférában tevékenykedők is. Ők korábban lelkesedtek egy ügyért, de már úgy érzik: reménytelen, hogy megvalósítsák céljaikat. A világmegváltó tervekkel induló orvos, tanár, látva a megbecsülés hiányát, a szakmai és anyagi lehetőségeket, megkérdőjelezi munkája értelmét.

A szakember tanácsai

Mit tegyünk, ha nem találjuk a hangot az új főnökkel?

Mivel ő fújja a passzátszelet, azaz ő adja ki a feladatokat és értékeli a munkánkat, ez kényes probléma. A megoldáshoz érdemes a hr-esek segítségét kérni. Ha finoman, diplomatikusan elmondjuk, mi a gond, meglehet, elküldik a vezetőt valamilyen tréningre, hiszen a tapasztalatok szerint a bajok gyökere általában kommunikációs
jellegű, nem viselkedés- vagy természetbeli - mondja Joó Zsuzsanna.

Hogyan kell kezelni a magánéleti problémákat a munkahelyen?

Akinek a privát szférájában nem stimmel valami, ügyelnie kell arra: nehogy abba az ördögi spirálba kerüljön, amelyben magánéleti gondjai negatívan hatnak a munkahelyi teljesítményére, így a folyamatos nyomás miatt otthon is egyre idegesebb lesz. Nem jó, ha magánéleti nehézségeinkről beszélünk vezetőinkkel vagy a hr-esekkel. Még ha emberileg meg is értik, egy idő után nem lehetnek tekintettel erre. Nem kell paranoiásnak lenni, de az egyértelmű, hogy minél többet tudnak rólunk kollégáink, feletteseink, annál nagyobb a támadási felületük. Válasszunk inkább néhány hét fizetés nélküli szabadságot ahelyett, hogy kiöntenénk a szívünket nekik, és megokolnánk roszszabb minőségű munkánkat.

Mit tegyünk, ha minden kicsúszik a lábunk alól?

Ha az egészség-magánélet-munka-anyagi biztonság szent négyeséből egy-két terület inog, az még kezelhető. Ügyelni kell arra, hogy ami stabil, az is maradjon, és a problémás területeket egyenként kell megpróbálni rendbe tenni. Amikor úgy érezzük, minden összedől, egy szilárd pont sem maradt az életünkben, mindenképp érdemes szakemberhez fordulni - pszichológushoz, karrier-tanácsadóhoz, vagy akár ha épp abban hiszünk, kineziológushoz.

Hogyan birkózzunk meg a fúzió vagy más strukturális átalakítás, költözés okozta stresszel?

Az a legfontosabb, hogy a kollégák feltehessék kérdéseiket, és azokra pontos, érthető választ kapjanak, különben - munkájuk, feladataik elvesztésétől való félelmükben - könnyen passzív ellenállásba vonulnak, ami megnehezíti az alkalmazkodást a változásokhoz.