még alig fiatalember valék mikor már finnyás szememet csípte a zagyvalék azaz a zavaros

lék ma úgy mondanánk levek hogy az első vízió aztán miből eredt jaj ki mondja meg talán

a retkes lábvizek a lepattogzott zománcos lavórban mivel teljesen mindegy mit hoz a holnap

a mosószappan irdatlan focizások után gondosan oda lett készítve a jéghideg vizes tálhoz

a csapzott gyerek visítva csak hadd sikáljon a mennyei felüdüléshez ha az örökre elveszett

édes álom gyorsan meghajítja lehet ez az önfeledt ösztönösség volt a boldog túlélés nyitja

mivel azért az összemaszatolt tálat nagyon nem szerettem aztán ahogy az alattomos évek

szállni kezdtek el felettem és önként ráadtam fejem a hazai mosogatásra mert ezek a drágák

az érdes hivatalokat zilálva sötétedésig alig értek haza a mosogatólének lett visszafogottan

gyanús illata ahogy kolontyoltam benne a megereszkedett ronggyal élvezet nélkül ám nagy

érzelmi haszonnal s a zagyvát igyekeztem minél előbb a cseresznyefa alá kiönteni anya

nem szólt de a ruhababrálásban az ember még ma is fölleli a hálás szeretetet de hát anya

nélkül orrfacsaró illatos habokkal az akció ma már egyre megy a technika emelkedő jósága

nem dereng a mozdulatok alján a krómozott fém néz vissza balgán ha a szutyok csavart

mozdulással valami beláthatatlan mélységekbe távozik érzelem helyett legfeljebb a gesztus

részelemekre esik a másik kímélése néha szánalom néha az a bizonyos hószín szárnyú béke

visz a csaphoz aztán hogy a züllés mozzanata ki ne maradjon egyszer csak megjelentek

poharadban az olcsó tisztátalan sörök melyekhez míg zavaros lelkét hörbölöd felrémlenek

kelet felől a szörnyű kvászok ezekre minden keleti előbb-utóbb úgyis rászok ha nincsen

pénze és túl sokat pislogott a kerítésen át majd műborok pálinka ízű cefrék keretezték be

a lompos délutánt s ha néha fürödni mentél mert kezdted érezni az ízületedet az áporodott

meleg vízben köszönt rád a szenny s ahogy körülötted hullámzott a zagyva undorodva lettél

elhagyatva és a tömegből sportszerűtlenül kiváltál a biológia végén majd ott lesz az ágytál

de ezt a mozzanatot most kiiktatom mert a zagyvában a szellem is izgat ez az állítólagos

nagyhatalom melynek a peremén egyszer csak előosontál a gyerekkorban már ottmaradt

a nagytál s kezdett fölrémleni a civilizáció kezdete emitt angolvécé meleg vizes fürdőszoba

amott az okosokkal vegyített oskola s a gyanútlanul hömpölygő idő mivel sokáig úgy hitted

ez aztán szellemi feredő hol napfényre kitéve villognak az érvek s a figyelmes áthallásokban

temérdek a buja gondolat még azt sem mondanám csalódnod kellett volna oly sokat mivel

néha jöttek a magányosak és bölcsességeik villámként hasították át amatőr lelkedet ezek

után újra kellett tanulnod mi az egyszeregy és újraélni a szellemi fölkívánkozást s ha úgy

érezted már nincs tovább visszakanyarodhattál verset írni hisz az is egy kitüntetett zagyva

a logika olykor megfékezve értelme hamisan elhalasztva ha a laikus érdeklődők nagyon

belenéznek a szakmabeli se bánt mert vagy nem érti vagy terepgyakorlathoz kell neki ez

a furcsa tenyészet és akkor még nem is értünk a szánalmas napi politikához mely tonnaszám

zúdítja a leghitványabb salakhegyeket a mindenkori mához akkor is ott is a diktatúrák mélyén

lefokozva alázott a primitív rendszer halomra valamennyinket azóta megtanultad a tanult

káder is éppúgy játssza a linket s még csavarosabban a zagyvalék némi merengés után éppúgy

föltűnik a habban legföljebb ravaszul megfoghatatlan átmenetileg a katyvasz míg demagóg

fedezékből néhány zsebdiktátor rád tüzel s mikor már innen is a bűz űz el marad a cinizmus

határa küldjétek el őket is csak egy éjszakára a szegénység és szájtépés peremére tudom én

a világ sorsa hogy nem lesz soha béke de még zakatol az agy ha fuldoklóként bekerít a zagy

Aczél Géza (1947) József Attila-díjas.

Legutóbbi kötete (vers) szakadás címmel idén jelent meg az Alexandránál.