1.

Nem tudom megemelni, megmozdítani se bírom, amíg lehetett,

Kerülgettem, csak hogy ne kelljen megemelnem, hiszen

Mozdítani se bírom, de nem lehet kikerülni, folyton nekimegyek,

Nem tudom, hogy fogom megemelni, nem bírom megmozdítani sem.

2.

Félmeztelenül, keresztben feküdt az ágyon, lábát félig lelógatta,

A feje és a fal közé begyűrte a párnát, boltozatos mellkasa azt jelezte,

Hogy csak tévedésből van itt, voltaképpen ő is csak látogató,

Kész bármely percben fölkelni, a gipsz még zavarja egyelőre.

Hamar kiderült aztán, hogy mindez csak színjáték volt persze,

Amelyet nem gyér közönségének, hanem önmagának adott elő, de

Nem tudta meggyőzően alakítani. Végül kihasználta, hogy a figyelem

Műszakváltáskor csökken, felvonszolta magát az emeletre,

Átvergődött a korláton és gipszestül szétzúzta magát a kövezeten.

3.

Késő éjszaka keveredett haza, szokása szerint ivott egy keveset,

Kabátját sietve lehányta magáról, ingét félig feltépte, megtántorodott,

Feldöntötte az olvasólámpát, arccal az asztal sarkára esett,

Ahogy megpróbált feltápászkodni, magára rántotta a takarót,

Beleakadt, nem tudta átvonszolni magát a szomszéd szobába,

Zihálva kapkodott levegőért. Nem tudom, a vége ilyen lehetett-e.

Ahogy az ágyra emeltem, a feje hátrahanyatlott, kinyílt a szája,

S a halálon túlról arcomba csapott rossz szagú utolsó lehelete.

4.

Egyre szűkebb helyre szorult a teste és a szelleme, hogy melyik kezdte,

Utólag már nehéz egyiket a másikról leválasztani, még ha a szellem

Nem jutott is róla eszébe senkinek, szép volt viszont és erős a teste,

Amely így a végsőkig elnyújtotta a leépülés szellemiekben

Meglepően gazdag folyamatát, hiszen sosem lehetett tudni, hogy a test

Látszólag öntudatlan és többnyire kellemetlen megnyilvánulásai mögött

Pontosan mi zajlik odabenn, vagy, pontosabban, mi nem, de ezt

Jobb volt nem elképzelni, mert akkora kihagyásokkal működött,

Hogy egyre bizonytalanabbá vált megszokott alakja,

Amely inkább csak múltbeli önmaga keskenyedő árnyaként vetült ide,

Amikor mind gyakoribb távollétei után egy-egy rövidebb időszakra

Visszatért, majd nem tért vissza, csak felbukkant, hályogos tekintete

Kitisztult, elkapott egy szót, noha süket volt mindkét fülére.

Máskor meg az éjszaka közepén előjött, megállt valakinek

Az ágya mellett és óvatosan odahajolt az arca fölé, félre

Húzta a takarót, mintha mondani akarna valamit, mielőtt kimegy

Az összezsugorodott térből, de ha mondja, se veszi senki komolyan,

Hogy ez a súlyos veszteségekkel végrehajtott szakaszos visszavonulás

Azt akarta szemléltetni, hogy amikor szétnyílnak, körvonalaiban

Sem jelenik meg, ha van az üresség falai mögött valami más.

Ferencz Győző (1954) Artisjus Irodalmi Nagydíjas.

A legutóbbi könyve Radnóti Miklós élete és költészete címmel 2005-ben jelent meg az Osirisnál.