A lila zakótól a szőlőbirtokig
A kicsiny kiállítóhelyiség bejáratánál a múlt század végének menedzsere fogadja az embert: a színes zakóba öltöztetett bábu jobbjában egy nyolckilós táska - a hordozható számítógépek őspéldánya -, a másik kezében rádiótelefon, amellyel tulajdonosa igazán trendinek érezhette magát: a készülék alig volt nagyobb, mint egy női retikül.
Az Országos Műszaki Múzeum (OMM) Elektrotechnikai Múzeumának Menő üzletember tárlatára több mint száz jellegzetes elektronikus eszközt gyűjtöttek össze a szervezők, amelyek egykor a felső vezetők elmaradhatatlan kellékei voltak. A kiállításon a látogatók nyomon követhetik, miként váltak a korábban csak topmenedzserek által megfizethető eszközök tömegcikkekké, a hétköznapi emberek életét segítő mindennapos használati tárgyakká.
Koffer méretű laptop, zsebbe aligha beférő menedzserkalkulátor, pénzcsipeszbe épített számológép - mosolyt fakasztó eszközök, pedig nem is olyan régen modernnek számítottak.
A rendszerváltás idején a hordozható telefonok státusszimbólumnak számítottak. A mobilevolúció kiállított darabjai a második világháborúban használt, vezeték nélküli eszköztől kezdve a jelenleg is használatos készülékekig mutatják be a fejlődést.
- Nemcsak műszaki oldalról közelítettük meg az üzletemberek életét, az általuk képviselt életmódot is igyekeztünk megjeleníteni. A tárgyak között akadnak 4-5 éves mobilok is, ezeket azért állítottuk ki, mert fel akartuk hívni a figyelmet az elképesztően gyors avulásra - mondja Képes Gábor, a kiállítás egyik rendezője.
Az október 31-ig megtekinthető tárlaton olyan különlegességekre is rácsodálkozhatnak a látogatók, mint egy 25 éves, annak idején tízezer dollárért árult Apple Lisa típusú komputer. - Az asztali számítógépek másfél-két évtizede még korántsem számítottak mindennaposnak. A laptop azonban nem státusszimbólum volt az üzletemberek körében: aki nem használta, nem tudott lépést tartani a többiekkel. Nem az volt a szempont, hogy megfelelő rekvizitummal a kezükben menjenek a tárgyalásokra, ezzel is javítva megítélésükön - magyarázza Szűcs László tárlatvezető.
- A kiállítás nemcsak provokatív, ironikus is. Különösen azoknak ajánljuk, akik a kilencvenes években kezdték vállalkozói pályájukat. Bizonyára régi önmagukra ismernek, amikor meglátják egykor kedvelt használati tárgyaikat - mondja Képes Gábor, hozzátéve: kurátortársával, Tóth Endrével arra törekedtek, hogy a jelent is a valóságnak megfelelően mutassák be.
A közelmúlt menedzserének zsebében már elférhetett egy kazettás walkman és egy személyhívó is. Ahogyan a menedzserkalkulátor sem hiányozhatott a mindennapi munkából. Ez már nem csak a négy alapműveletet tudta: szövegek tárolására, előjegyzések készítésére is alkalmas volt.
- A rendszerváltás idején is csak olyan eszközök lehettek státusszimbólumok, amelyeknek ritkaságértékük volt. A mobiltelefonok és a laptopok már elvesztették varázsukat, hiszen a legszélesebb körben elérhetők - mondja Bakacsi Gyula, a Budapesti Corvinus Egyetem szervezeti magatartás tanszék vezetője. Bakacsi szerint a kilencvenes évek presztízstermék-fogyasztói két nagy csoportba sorolhatók: a privatizációból nyertesen kikerülő újgazdagokra és a multinacionális vállalatok külföldi topmenedzsereire. Míg a külföldiek magukkal hozták presztízsszokásaikat, a magyar vállalkozók körében többnyire csak hosszabb idő elteltével alakult ki a kifinomult ízlés- és viselkedési kultúra: eleinte hivalkodóan nagy teljesítményű autókat vettek, vagy mobiltelefonjukat ott és akkor is használták, amikor nem lett volna illendő.
- A magasabb üzleti körökben ma leginkább az számít, kinek milyen a villája, hol a nyaralója. Egyre többen invesztálnak a borászatba, amire úgy tekintenek, mint stílust és eleganciát tükröző tevékenységre - mondja Bakacsi Gyula.
Az eleganciához természetesen a kifogástalan megjelenés - egy jól szabott öltöny és egy márkás négykerekű - is hozzátartozik. Korábban a céges autók legtöbbje Mercedes volt, ezeket azonban szinte teljesen felváltotta az Audi. Mivel a Mercedes alacsonyabb kategóriájú gépkocsikat is piacra dobott, vesztett presztízsértékéből. Amikor elvész az az érzés, hogy egy tárgy, autó, ingatlan birtoklása révén az ember mások előtt áll a rangsorban, bizonyos cikkek eltűnnek a presztízslistáról - magyarázzák a szakemberek.
