Hamarosan akár össze is futhatunk vele a pesti utcán, ha Ridley Scott betartja, amit a Népszabadságnak árult el először: hogy az ötvenes években játszódó Child 44 című politikai krimijét nálunk forgatja jövő októberben.

- Ezek szerint a magyar filmszakma jelesen vizsgázott, amikor két évvel ezelőtt az ön cége számára legyártotta a Company című tévésorozatot?

- Sajnos nem volt időm átugrani Pestre, hogy személyesen körülszimatoljam a forgatást, de a végeredmény magáért beszél. Olyan hibátlan munkát tettek le az asztalra a magyar kollégák, hogy ha nem jön közbe semmi, jövő ősszel Magyarországon rendezem a Child 44-et. Már le is terepszemléztük, csak a gyártó céget kell megtalálnunk, és készen állunk a startra.

- Járt már nálunk?

- Húsz vagy huszonöt éve egy film kapcsán, amiből végül nem lett semmi. Csak arra emlékszem, hogy elképesztően olcsó és finom volt a szovjet pezsgő és a kaviár.

- Mit fog rendezni Magyarországon?

- A történet az ötvenes évek elején a sztálini Szovjetunióban játszódik a KGB berkeiben, de nem a hidegháborús konfliktusról szól, hanem a szovjet titkosszolgálaton belül elemzi, miért volt eleve halva született ötlet a kommunizmus abban a formájában, ahogyan megvalósult.

- Mit fed a cím: Child 44?

- Egy gyerekekre specializálódott sorozatgyilkos negyvennegyedik áldozatát. Az a szörnyeteg azért tudott ilyen elképesztő mennyiségű rémtettet végrehajtani, mert a szovjet propagandagépezet, következésképp a KGB is körömszakadtáig tagadta, hogy sorozatgyilkos létezhet egy kommunista rezsimben. De ha itt és most nem harapom el a nyelvemet, elsütöm a thriller poénját.

- És úgy gondolja, hogy egy ilyen intelligens filmre, ami rendszerint megbukik az amerikai multiplexekben, be fog ülni a közönség?

- Csak az nyer, aki mer. A Bor, mámor, Provance-ért elevenen megnyúztak, mert hogy jövök én ahhoz, hogy humorom legyen. A Szárnyas fejvadászért 25 évvel később kaptam glóriát. A Hazugságok hálója (magyarországi bemutatója november 27. - a szerk.) legalább ekkora lutri, mert a statisztikák szerint csak az amerikaiak hét százalékát foglalkoztatja, hogy az ország nyakig ül az iraki háborúban.

- Talán éppen azért, amiért ön úgy fogalmazott a USA Today napilapnak, hogy "azt a morális konfliktust akartam ábrázolni ebben a filmben, amit magam is érzek az iraki háborúval kapcsolatban". Ráadásul épp azon a napon mondta, amikor az amerikai elnökjelöltek az iraki háborúról vitatkoztak a gazdaság, a külpolitika, a nemzeti önbecsülés és az Egyesült Államok nemzetközi megítélése szempontjából.

- Látja, most megfogott. Brit állampolgár vagyok, tehát nem szavazhatok Amerikában. Sejtem, hogy ki fogja megnyerni az elnökválasztást, még ha szoros versenyben is, és drukkolok is neki. De ha nem jön be a jóslatom, és a másik jelölt kerül be a Fehér Házba, az sem ússza meg, hogy kiemelten foglalkozzon az iraki háborúval és a közel-keleti kérdéssel. Az elmúlt tíz évben rettenetesen felgyorsult a világ. Legalább 4-5 ország nagyhatalommá vált, és lekörözte az Egyesült Államokat. Tehát Amerika - legalábbis képletesen - már nincs abban a helyzetben, hogy dirigáljon a világnak. Tizenöt éve volt utoljára vezető pozícióban, szerintem nem is lesz már soha. Az iraki háború önmagában is elég komplex kérdés, de engem globális összefüggésben még sokkal jobban izgat. Mikor éppen Londonban vagyok, reggelente váltva nézem a Bloomberg csatornát és a nemzetközi CNN-t, ami, meg kell mondjam, sokkal jobb, mint az amerikai. Mit látok? Hogy az oroszok megszállják Grúziát, a Mexikói-öbölből egy hurrikán elsöpri a texasi olajmezőket, az amerikai tőzsde összeomlik, és az emberi kapzsiság addig manipulál az olajárakkal, míg az inge is rámegy. Mire? Arra, hogy a grúzok ölre mennek az oroszokkal... Vagyis minden mindennel összefügg.

- Ezt a filmet Marokkóban forgatta, ahol már többször dolgozott. Fel sem merült, hogy esetleg a Közel-Keleten?

- Megpróbáltam. Elmentem Dubaiba is, Abu-Dzabiba is, de mind a két országban rám vágták az ajtót. A király közölte, hogy ez a belügyminiszter asztala. Ahogy kimondta, tudtam, hogy nemet kapok. A király nem kockáztathatja a népszerűségét, a miniszternek meg se nem oszt, se nem szoroz, ha ő a fekete bárány. A marokkói király legalább jó cimborám. Elég, ha bejelentkezem nála, és nagy vonalakban elmesélem, mire készülök. Meg szokta kérdezni, de inkább kíváncsiságból, hogy elolvashatja-e a forgatókönyvet, és mindig odaadom neki. Ő meg mindig rábólint. Sima ügy.

- Mint mindig, most is hatalmas nemzetközi stábbal dolgozott.

- Folyton keresem az új, tehetséges kollégákat. Moziba nem jutok el, mert mire este beesek a lakásba, már az utolsó előadásnak is vége. De DVD-n mindent megnézek. Az irodám is, én is árgus szemmel figyeljük, mi jelenik meg a piacon, s főleg azokat a friss szemű, szomjas, tehetséges fiatalokat hajtjuk, akik a radar alatt repülnek, annyira a semmiből csinálnak filmet. A színes-szagos, drága produkciók jóval kevésbé hoznak lázba.

- Pedig ön nem mondhatja magáról, amit Steven Soderbergh, Martin Scorsese vagy Francis Ford Coppola, hogy időnként egy rétegérdeklődésre számító köldöknézés erejéig szívesen elmenekül Hollywood elől.

- Ha ezt kérdésnek szánta, meg is válaszolta.

- Arra céloztam, hogy ön rendszerint színes-szagos monstre filmeket rendez.

- Miért kellene olyasmit csinálnom, ami nem mindenkinek szól? Ez olyan lenne, mintha a cserebogár halhatatlanságáról írnék regényt. Oké, az anyám majd megveszi azt az egy példányt. Hát ez nem én vagyok. Akkor inkább elmegyek teniszezni vagy nekiállok festeni. És meg kell mondjam, még csak nem is festek rosszul.

- Négy évre előre tervez, és hol történelmi drámát, hol kortárs politikai thrillert rendez. Mi kell ahhoz, hogy egy téma megfogja a fantáziáját?

- Csak az a néhány évtized, amit eltöltöttem ebben a szakmában. Mikor elszántam magam, hogy reklámfilmrendezésről játékfilmre váltok, hónapokig agonizáltam. Írassak valamit? Vegyek egy kész könyvet? Na, ilyen gondom ma már nincs. Januárban kezdem a Robin Hoodot, jövő októberben a Child 44-et, utána jön a Monopoly című science fiction, aztán pedig a Gucci, és ezek a könyvek már mind íródnak. A western még hátravan.

- A Hazugságok hálójának az a mottója: senkiben ne bízz, mindenkit verj át. Hollywoodra is áll.

- Meg az életre is. Csak rám nem. Bennem meg lehet bízni. Mindig annyi pénzből csinálom meg a filmet, amennyit rám bíznak. Néha még marad is.

Hollywood, 2008. október

RIDLEY SCOTT (1937. november 30.) az angliai South Shieldsben született. Kézügyessége már gyerekkorában megmutatkozott, ezért a Királyi Képzőművészeti Akadémiára iratkozott, de hamarosan a film szakra váltott és elkészítette első rövidfilmjét, melynek öccse, Tony (szintén filmrendező) és apja volt a főszereplője. Diploma után a BBC TV-nél kapott állást mint berendező, majd látványtervező. 1966-ban már egy tévésorozat epizódjait rendezte, azonban ismét váltott: reklámrendező lett, és a következő 10 évben mintegy 2000 reklámfilmet készített. Első játékfilmjét - The Duelists (1975) - azért bírálták a kritikusok, mert a stílus eluralta a lényeget. Négy évvel később rendezte meg a Nyolcadik utas: a halált (Alien) (1979), mely világsiker lett, majd Harrison Ford főszereplésével a Szárnyas fejvadászt (1982). Néhány kevésbé sikeres film után következett a Fekete eső (1989) és a mérföldkőnek számitó Thelma és Louise (1991), mely meghozta Scott első Oscar-jelölését.

A G.I. Jane (1997) után a világsikerű Gladiátorra (2000) vállalkozott, s bár a film több kategóriában elnyerte az Oscart, Scott ismét hoppon maradt.

A Hannibal (2001), A bárányok hallgatnak folytatása volt a következő filmje, majd A Sólyom végveszélyben (2001), melyben Scott a meghiúsult szomáliai beavatkozásról adott vérfagyasztóan dokumentarista képet. A Trükkös fiúk (2003) és a Mennyei királyság (2005 ) után a könnyű műfaj felé kalandozott a Bor, mámor, Provence-szal (2006), 2007-ben pedig az Amerikai gengsztert rendezte. Scott és öccse, Tony a világ egyik legjelesebb számítógépes grafikai filmstúdiójának tulajdonosa: a Mill Film a Szerelmes Shakespeare-től a Harry Potter-sorozatig számos alkotás CGI-munkálataiban közreműködött. Kettejük tulajdonában van a Pinewood és a vele egyesített Shepperton Studio is. 2003 januárjában a királynő lovaggá ütötte Ridley Scottot, akinek egy lánya és két fia van. Los Angelesben, Londonban és Provence-ban él.