Mit keresel te itt?
A szomszéd
Darázsfészekbe nyúltunk. Ezt mondta nekik az ügyvéd a per után. El is vesztették: a gyereket se kapták vissza, a gyereknek szánt pénzből is sok fogyott. Az egész ügy megérthetetlen. A nagymamát már évtizedek óta ismerem. Egy házban lakunk, és egy panelban ennyi idő alatt semmi sem marad rejtve. Tisztességben nevelte a gyerekeket: előbb a sajátjait, később meg az unokáit. Amíg engedték neki. A kicsit úgy vették el tőle, hogy meg se mondták, miért. Pedig mennyit törte magát azért a lányért. Aprócska madárként került ide, egyik orvostól a másikhoz rohant vele. Rendszeresen járt hozzájuk a gyermekvédelmis, de soha nem hallottuk, hogy hibát talált volna valamiben. Mégis elvitték a gyereket. Már két éve hiába szaladgál fűhöz-fához. Felment egészen a minisztériumig, de mindenhonnan elküldték. A férjem is - aki képviselő a kerületben - hiába próbálta megtudni, miért vitték el a kislányt. Csak mellébeszélnek, állítólag féltik az állásukat. A kislány az intézetben zokog, hogy engedjék haza, a nagyanyja meg itthon. Mi ennek az értelme?
A nagymama
Két éve karácsonykor kaptam meg a levelet a gyámügytől. Azt írták benne, hogy január 2-án elviszik a gyereket, fellebbezésnek helye nincs. Ugyanaz a gyermekvédelmis jött újév után, aki korábban eljárt hozzánk, csak most egy rendőr kísérte. Ma se értem a dolgot. Rendszeresen járt hozzánk, sokszor beszéltünk a kislányról, mert volt vele gond elég, de soha nem mondta, hogy valamit rosszul csinálok. Hiszen ők kerestek meg annak idején, hogy nem venném-e magamhoz! A féltestvérét is én neveltem. Az anyjuk lecsúszott. Elvált a férjétől, hol ezzel, hol azzal szűri össze a levet. Lakása sincs. Tudja, az a gyerek már akkor is itt lakott, amikor még a szüleivel élt. Az anyja itt fürdette, itt mosta a pelenkáit is. Ide hoztam haza a gyerekotthonból, ahová az anyjától vitték el. Akkor jó voltam nevelőszülőnek, most már nem. Pedig időközben elvégeztem egy tanfolyamot is, ahogy kérték. Mindig pontosan és időre elszámoltam a pénzzel, amit az Andrea nevelésére kaptam. Még meg is dicsértek érte. Hordtam a nevelési tanácsadóba és külön pszichológushoz is. Mindig úgy intéztem a dolgokat, ahogy kérték. Egyet kivéve. Az iskolaválasztást. Talán ezt vették zokon.
Andrea mindig is aprócska, törékeny gyerek volt. Gyakran kínozták migrénes fejfájások, de nem találtak semmi szervi okot, pedig még CT-vizsgálaton is voltunk. Mint ahogy arra se találtak magyarázatot, hogy időnként hány, bepisil és bekakil. Az óvodában tudtak a dologról, de elfogadták őt így is. Amikor az iskolaválasztásra került a sor, Andreát megvizsgálták a kerületi nevelési tanácsadóban, és egy messzi iskolába küldték, pedig a házunkból rálátni a körzeti iskolára. Azt mondták, lassú és éretlen, nem bírná a tempót. A nevelőszülői tanácsadó ajánlotta a Csalogány utcát (tanulási képességeket vizsgáló szakbizottság), ahol egész nap vizsgálgatták, rajzoltatták és beszélgettek vele. Engem be se engedtek. A végén írásba adták, hogy iskolaérett. Így én megnyugodva beírattam a helyi iskolába a többi környékbeli gyerek közé. De nem titkoltam el semmit. Minden papírt megmutattam, még az orvosi leleteket is, hogy később tudják, Andreánál a fejfájás nem trükközés. Így vették fel. Nem volt jó tanuló, de futóversenyt nyert, könyvjutalmat kapott év végén és verset mondott a karácsonyi ünnepségen. Befogadták, és ő igyekezett. A második osztály közepén vitték el az intézetbe. Másodikos nagy gyerekként 3-4 éves óvodások közé rakták. A sok hiányzás miatt tavaly újra másodikos lett, de az év végén megbuktatták. Most megint a másodikat kezdi egy harmadik iskolában. Teljesen összetört az a lány. Annyi hús sincs rajta, mint egy verében. Alig eszik, éjjelente kóborol, meg akar szökni. Én mindig vasalt ruhában járattam, most azt se tudja, kinek a ruhája van rajta. Hiába viszek be bármit, azt szétosztják a többi gyerek között. Egyre kérlel, hozzam haza. Hoznám én, ha tehetném. De nem jöhet, csak háromhetente, még a nyári szünidőből is csak tíz napot tölthetett itthon a sok intézeti program miatt. De pénteken végre hazahozza az anyja.
A gyermekotthon
Nem nyilatkozhatok. De semmi sem igaz abból, amit a nagymama mond. Amikor behozták, alultáplált volt, ágyba vizelt, beszékelt és rémálmai voltak. Otthon állandóan pelenkázták, ezt a nagy gyereket. Viszonylag hosszú idő kellett a pszichoszomatikus tünetek rendezéséhez. Bár még ma sem múltak el teljesen. Így nem engedhettük iskolába. A következő évben a körzeti iskolában folytatta a tanulmányait, de sok kudarc érte, főként matematikából. Meg is bukott. Ezt a tanévet egy kisebb osztálylétszámmal dolgozó speciális iskolában kezdte meg. A nagymama kilenc évig nevelte, és ez dicséretes, de időközben megfáradt. Ezt talán ő is belátná, ha a nevelőszülői támogatást továbbra is folyósítanák neki. Most a családi pótlék is egy külön folyószámlán gyűlik a gyereknek. A gyerek jövőjét a testvére jelenti, akinek szándékában áll kivenni őt.
Az otthon
Tízemeletes paneltornyok sorakoznak egymás mellett Budapest külkerületében. Málló fal, szebb napokat látott lépcsőház. Az evezővel kitámasztott ablakból az iskolára látni. A zsúfolt nappaliban régimódi falióra, üveglapjába két nagyméretű fényképet tűztek. A mosolygós barna hajú kislányról készült fotók később a kanapén kötnek ki: ott ülne Andrea. Ha itt lenne. De nincs. A tanévnyitó miatt egy nappal később hozhatják haza.
Az Anya
A sógornőm újpesti lakásába vittem Andreát a szülés után. Egy szobában laktunk öten, de akkor még nem akarták elvenni a lányt, sőt meg is dicsértek, milyen jól megférünk. De el kellett jönnünk. A Bródy Sándor utcába költöztünk a másik sógornőmhöz, meg annak a családjához. Itt is egy szoba volt, csak éppen tízen laktunk benne. Talán a szomszédok jelentettek fel. Rendőrök jöttek egy éjszaka a gyerekvédelmisekkel. Az összes gyereket elvitték: a sógornőm hármát meg Andreát. Soha többet nem hozta ki őket. Nekem se adták. A nagyobbik lányomat is anyu nevelte. Két éve volt utoljára munkám egy hónapig. A volt férjem teljesen lecsúszott, itt kukázik a környéken. De az Andrea úgyse tőle van. Bár az apjával se élek együtt, mindig becsapott. A gyereket is folyton átveri: ígéri, hogy jön, aztán hiába várja az ablaknál naphosszat. Andreának jó helye volt az anyámnál. A nagyobbik lányomat is ő nevelte, miután kétévesen elvették tőlem. De az anyámnak kiadták. Ügyes lány lett belőle. Még a középiskolába is belekezdett, igaz, később abbahagyta. Most táncot tanít. Albérletben lakik a barátjával. Szereti a kicsit, eleinte sűrűn látogatta, bár most már kevesebbet. Nem mondom, hogy rossz neki ott. Bár visszafelé a múltkor is akkorát hányt az idegességtől, hogy alig tudtunk leszállni a metróról. Az egyik nevelő édesgeti magához, gyakran kiviszi hétvégére, ő akar lenni a nevelőszülője. Mondtam is neki, hogy ne szokassa már magához, hiszen még élek. Ha anyámhoz kerülne, akkor legalább néha láthatnám.
A gyermekvédelmi szakszolgálat
Nem nyilatkozhatok. Keresse a főnökömet. De ő most nincs bent. A kerületi jegyző egész nap tárgyal, nincs ideje visszahívni. A sajtókapcsolatokért felelős munkatárs pedig senkit sem tud keríteni, aki tájékoztatást adhatna.
A Nagymama
Mit keresel te itt? A pszichológus kérdezte ezt a gyerektől, akihez előtte évekig jártunk, amikor összetalálkoztak a gyermekotthon udvarán. Szegényke persze nem tudta. Én se. A férjem meghalt, de már régóta nem éltünk együtt. Ivott, én meg elváltam tőle. Andrea anyja is iszik. A kisebbiknek jó állása van, éppen az esküvőjére készülődik. Szégyelli is ezt az egész ügyet a gyerekkel. De nekem csak ez a kislány maradt. Nézze, betétkönyvet is nyitottam Andreának, tudjon mihez nyúlni, ha már nem leszek. De amilyen bolond vagyok, odaadtam ezt is 256 ezer forinttal a gyámügyeseknek. Azt se tudom, hova lett. Egy évig vártunk arra, hogy kitűzzék a tárgyalást, azután egy nap alatt vége lett. Vittünk tanúkat a házból meg az iskolából, de nem hallgatták meg őket. A pszichológus díját is nekünk kellett fizetnünk, de Andreát így se kaptuk vissza. Legalább azt mondanák meg: miért. Ha bűnt követtem el, engem büntessenek, ne a gyereket.
A Pszichológus
Andrea cserfes, jókedvű, barátságos kislány. Sok mesét ismer. Szépen olvas, könynyen tanul verset, de másban segítségre szorul. Ép értelmű, de részképesség és magatartászavarokkal küzd. Az iskolai kudarcokat nehezen éli meg. A gyermekotthonba kerülésekor - nevelője elmondása szerint - nem volt alultáplált, de gyakran fájt a feje, folyton bepisilt és bekakilt. Az otthon életébe 2-3 nap alatt beilleszkedett. Tünetei csökkentek.
A szülők és a nagymama egyaránt hiteles érzelmi kötődést, szeretetet mutat a gyermek irányába. A nagymama személyisége azonban rugalmatlan.
Az ítélet
A családból való kiemelés indokolt volt. A gyermek egészségügyi igényei miatt a bíró egyetért a kijelölt gyám javaslatával, miszerint az otthoni látogatásokat minden harmadik hétvégére korlátozzák. A gyermek encopresisben (székletürítés alkalmatlan helyre) szenved. Az erről való leszoktatást a gyermekotthonban megkezdték, a folyamatot azonban a túl gyakori kapcsolattartás megtörné.
A nagyszülő áldozatos munkáját a közigazgatási szervek nem vitatják, a szakértő megállapítása szerint a nagyszülő és a gyermek között szoros érzelmi kapcsolat van. A gyermek is úgy nyilatkozott, hogy bár jól érzi magát az intézetben, szívesebben volna otthon a nagymamával. A részképességzavarok miatt azonban olyan különleges szükségletű, akinek a gondozása a továbbiakban hetvenévesnél idősebb nagyszülő családi környezetében nem valósítható meg.
Egy év telt el az ítélet óta. Andrea idén ősszel újrakezdte a második osztályt, mint a nagymamánál három évvel ezelőtt.
