Tíz évvel a francia forradalom után

Napóleon konzul lett,

majd császár, majd száműzött,

jöttek vissza a Bourbonok,

a Gloire-ból a nagymamánál

maradt egy barna váza, rajta Bonaparte

két arany vállbojt közt merengő ifjú,

de a lázongások sokasodtak,

jött Ezernyolcszáznegyvennyolc,

aztán mi végül az osztrákokkal

kiegyeztünk, aztán később

Tisza István nem is akarta,

de végül mégis 'beleléptünk',

ez volt az első világháború,

széthullott mindenestül a Monarchia,

anyám bömbölt, mert elveszett

a dudlija, Károly király kinevezte

Károlyi Mihályt kormányzónak,

a vörös gróf 19-ben lemondott,

jött Kun Béla, a Tanácskormány,

aztán Horthy, a fehérterror,

és a fekete csütörtök 29-ben,

Babits Mihály - Weörest idézem -

két nagy háboru közt

kínját lengette az égig,

de nem nyert meghallgatást,

38-ban a Kevélynyergi turistaház

falára kiírták: Kutyáknak

és zsidóknak tilos a belépés -

akkor kellett volna elmenni világgá,

de én akkor még nem éltem,

majd később... Hitlert legyőzték,

jöhet egy jobb kor, miért ne,

amiben nincsen Gulág se,

kaptam kis biciklit, kanyarót,

életem egyetlen forradalmát

disznóbőr iskolatáskámmal

hat és fél évesen abszolváltam

ötvenhatban az első A-ban,

azóta errefelé nem folyt vér,

leszámítva a Balkánt,

csak egy birodalom hullott szét,

ledarálva a nagy eszmét,

de nem mentem világgá, most már

nem is fogok; hol jobb,

hol rosszabb dudlik, valaki

bömböl, a cölöpök leverve,

örökre vagy egy időre.

Kántor Péter (1949) Babérkoszorú díjas.

Legutóbbi kötete Trója-variációk címmel

idén jelent meg a Magvetőnél.

hol sírjaink
domborulnak

50 év alatt bután irigyen

sikerült nekik kifosztaniuk

gyárat és földet várost és falut

most ülnek a szomorú semmiben

s rájuk nevet a vén halott a múlt

az egyszer-volt ígéretes jelen

régen szétszéledt a gyerekhaduk

s ha él még önmagától idegen

ha gyerekkoruk még eszükbe jut

elnevetik magukat hidegen

nem így akarta senki sem

legyintenek így lett kialakult

és egyre csak csodaszarvast űzünk

és esküszünk egyre csak esküszünk

Horváth Elemér (1933)

A Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjének

kitüntetettje, legutóbbi verseskönyve

Talajvíz címmel 2002-ben jelent meg

az Orpheusznál.

Beköti a hangját

Ég a tükör, vagy csak vörös hajú,

mondja Olga, ki összesen ötéves.

Vagy ötször öt. Maga se tudja,

a tükör tüze mindent összetéveszt.

A tűz vörös nyelv, vele beszélek,

nevet Olga, de már nincsen neki

nevetése. A tükör sebnek nézi,

és beköti a hangját.

Ilyen kötést nem akarnál.

A tükör szekere

Érzem a tüzét, lesüti

a szemem, mondja

Olga, aki fest is,

de a tükör nem az ő képe.

Falra keni, becézi,

éjt nappallá téve,

fehérbőrű hanggal

az ő igéit mondja,

észre se veszi,

az ő szekerét tolja.

Pollágh Péter (1979)

Második könyve Fogalom címmel 2005-ben

jelent meg a JAK és a L'Harmattan
közös kiadásában.