A létesítmény a Műegyetem és ELTE területén, közvetlenül a lágymányosi innovációs park mellett fekszik. Eddig állami pénzből épült, és a két egyetem céljait szolgálta volna. Eredetileg uszoda is épült volna, amelynek cölöpalapozása elkészült, és munkagödre a csarnok mellett található. Egy éttermet, sportszállást, fallabdapályákat magában foglaló épület alapjai is elkészültek, a helyén most éppen fizetős parkoló van.

Amikor még aktív részese voltam a történéseknek, évi 40-60 millió forintba került az őrzés és kármegelőzés. Ez a pénz csak kármegelőzésre volt elég. Állagmegóvásról - például acélszerkezetek festése, az időjárás viszontagságainak kitett szerkezetek védelme - szó sem volt.

Az egyetemek saját költségvetésükből nem tudják fönntartani és működtetni a csarnokot. Amikor 2006-ra ide építették volna az úszó Eb-hez szükséges fedett létesítményt, olyan igényekkel álltak elő, hogy inkább a Margit-szigeten és nyitott uszodában rendezték meg a versenyeket.

Hosszú ideje folytatnak tárgyalásokat olyan befektetőkkel, amelyek működtetnék a létesítményt, és ennek fejében bizonyos időszakokban a hallgatók is használhatnák sportolási célra. Megfelelő átalakítással multifunkcionálissá tehető az épület, kongresszusi központként kiszolgálhatná például az innovációs parkban megtelepedett multinacionális cégek igényeit is.

A magam részéről lelkes híve vagyok a budapesti olimpia gondolatának. A 2020-as játékokra 2011-ben kell beadni a pályázatot. És akkor még kilenc év van a szükséges létesítmények megvalósításáig. Szívből drukkolok. Csak ne volna itt a félig kész Tüskecsarnok, amelyet tíz év alatt sem bírtunk tető alá hozni!

A szerző okl. mérnök, az építés kezdete óta a csarnok létesítményi főmérnöke, majd az egyetemi beruházások vezető főmérnöke volt.