D-nek

(a)

És ha kérdeztem tőle

mégis valamit azt vá

laszolta hogy ne érde

keljen ne érdeklődjek

sajnos kérdeztem tőle

valami bármit nem is

tudom fontos vagy nem azt

mondta ne érdekeljen

igen ne érdeklődjek

ne érdekeljen mondta

inkább maradjál kinn vagy

gyere közelebb de ne így.

(b)

Elkapni igen megfogni nem

ahogy elkapom eleresztem

ahogy elvesztem őt elvesztem

nincs velem van ami nem velem.

Kukorelly Endre (1951)

a Magyar Köztársasági Érdemrend

lovagkeresztjének kitüntetettje.

Legutóbbi könyve Kukorelly Endre legszebb
versei címmel 2006-ban jelent meg
az AB-ART-nál.

Beszélek

1.

Beszélek folyton, álmodban beszélek,

nem ember-nyelven, mert más itt a hangom,

meghallod úgyis, mikor én beszélek

ahogy annyi lényben meglátod az arcom,

az őszi domboldal agyagos sarán

a nyárba nem lehet visszamászni,

de van valahol egy ösvény talán,

csukva a szemed, azért kell ott állni,

vigyázz, ne lépj a fekete csigákra,

térképet írnak a sírásnyomokkal,

le ne mossa a napok áradása,

hogy tudnál másképp visszajönni onnan.

2.

Éjjel megjönnek az elveszett kutyák,

csatakosan körbejárják a házat,

sorfalat kint a csöpögő, nagy tuják,

mint a kísértetek, himbálva állnak,

és hallok majd mindenkit belopózni,

embert és állatot, aki elment messze,

belép álmomba kezemet újra fogni

aki éberen fölállt és elengedte,

lélegzetükből összerakom az arcod,

eső utáni illata lesz a földnek,

fejedet fülelve félrehajtod,

kopogtatsz majd és nem hiszlek esőnek.

Tóth Krisztina (1967) Szépíró díjas.

Legutóbbi kötete Állatságok címmel

2007-ben jelent meg a Magvetőnél.

Jóslat

A kiskezed használd párna helyett -

így a dadák, míg a parancsot osztották,

töltött bonbont faltak a dúskarú,

huszonéves lányok, azon a gyűlölt helyen,

ahol állig betakarózva, üres hassal kellett

volna nyugovóra térjünk ebéd után.

Mostanra én léptem óvó néni korba,

eladósorba is, azért magáznak a lakli

kiskamaszok, megrökönyödöm

pedig..., csak az anyjuk barátnőjét

látják bennem. Na majd a sajátjaim...!

Két fiú és egy lány, ahogy a vajákos mondta

az utcán. Épp egy elolthatatlan csikket

próbáltam a járdaszigettől távolabb pöckölni,

a körmömre égő, utolsót talán,

amikor, gomba záport követően,

előttem termett a bűbájos, hogy jövőmbe lát.

Két fiú és egy lány - örökké kételkedem.

Ha elalvás előtt elég erősen tapasztom fülemre

a tenyerem - akárcsak hajdanán,

hogy a pralinészagú külvilágból

egyszer s mindenkorra kizárjam

magam -, mintha kibuggyanó kacajuk,

kagylóhéjban a tenger morajlását

hallanám. Ők is engem nevetnek ki?

Murányi Zita (1982) Bródy-díjas.

Legutóbbi könyve DuplApu címmel

2007-ben jelent meg a Korona Kiadónál.