A nagy feltűnést keltő munkában a szerzők azt elemzik, hogyan alakul át a társadalom az információs forradalom következtében.

A netokraták a két svéd szociológus által leírt új társadalmi berendezkedés elitje. Azok, akik sikeresen használják a modern kommunikációs eszközöket arra, hogy kapcsolatokat építsenek és tartsanak fenn a világ minden táján, beszélik az ehhez szükséges "netlatint" - az angolt -, és naprakész információk birtokában vannak a világ eseményeiről. A jövőben ugyanis nem a pénz lesz a legfontosabb tulajdon, hanem az információ és a kapcsolati tőke. Bard elmondta: a könyv megírásakor, bármennyire kérték is őket az újságírók, még egyetlen netokratát sem tudtak megnevezni, mert akkor ilyenek még nem is léteztek. Ma már azonban ismert példákat lehet említeni: Barack Obama amerikai elnökjelölt mellett például a Google két alapítója, Sergey Brin és Larry Page is ide sorolható. - Obama az internetre építette egész kampányát, mellőzte a hagyományos médiát. Nem is volt más választása, mert nem volt az establishment része - mondta Bard.

Az új elittel, a netokratákkal szemben a konzumproletárok állnak: fogyasztók, akik az internetet is csak szórakozásra, tévézésre és vásárlásra használják. - Ha a gyerek egész nap a számítógép előtt ül, az nem baj, csak az, ha ezt az időt számítógépes játékokkal tölti. Ha egész nap telefonál, a barátaival cseveg az interneten vagy a közösségi oldalakat látogatja, akkor jó úton jár - mondta Bard, aki az Ybl Klub meghívására érkezett Budapestre a múlt héten. - A mi modellünk alapján például nem biztos, hogy Magyarországon a legrosszabb körülmények között élő romák alkotják a legalsó osztályt. Ha van egy parabolaantennájuk meg egy mobiltelefonjuk, akkor lehet, hogy jó úton haladnak a siker felé - mondta a svéd filozófus. Azokat a férfiakat említi a konzumproletárok példájaként, akik túlsúlyosak, nem jártak rendes iskolába, egész nap tévét néznek, és várják a munkanélküli-segélyt, így kilátástalan a jövőjük. - Ha a szociológiának az a feladata, hogy megtalálja a legkilátástalanabb helyzetben lévő embereket, akkor a netokráciamodell sokkal jobban használható a mai Európában, mint a hagyományos szociológiai elméletek - vélekedik Bard, aki saját magát is netokratának tartja. - Ha Marxot megkérdezték

volna az 1830-as években, hogy ő vajon munkás-e, biztosan nemmel felelt volna - fűzi hozzá Bard, előhozakodva a munkájával kapcsolatban gyakran emlegetetett párhuzammal.

- A modellünk azért vált népszerűvé Brazíliában, Indiában vagy Kínában, mert leszámolt a harmadik világ mítoszával. A netokraták és a konzumproletárok közti különbség minden kontinensen jelen van, és ez az egyetlen releváns választóvonal, amely kettéosztja a társadalmakat - mondta Bard. - Ahol az emberek nem engedhetik meg maguknak a számítógépeket - például Afrikában -, ott a nyomornegyedek lakói számára is elérhető mobiltelefon forgatja fel a régi társadalmi rendet.

Söderqvist és Bard elmélete szerint nem csak az egyén életébe hoz változást a netokrácia. A kapitalizmus véget ér, a nemzetállam pedig elveszíti jelentőségét. - A nemzetállam már halott. Ki adná ma az életét az országáért? - kérdezi Bard.

Új könyve, a Global Empire (Globális Birodalom, az angol fordítás még készül) is az egyre erősebb kölcsönös függésről szól, amely a világ különböző részeit öszszekapcsolja. A svéd szociológus szerint a globalizáció három szinten zajlik egyszerre, s ezek közül a gazdasági a legkevésbé jelentős. A kulturális és politikai globalizáció fontosabb: utóbbinak egy "világállam" kialakulása lesz a végállomása. Ennek a csíráját már lehet látni az olyan világszervezetek létrejöttében, mint az ENSZ vagy a Világbank. Az, hogy ezek sokszor nem hatékonyak, és eredeti céljaikat nem érik el, a svéd filozófus szerint nem jelent semmit, mert az emberiség előtt álló olyan feladatok, mint a klímaváltozás vagy a jelenlegi pénzügyi válság, ki fogják kényszeríteni az összefogást és az erősebb szabályozást. - Egy világméretű influenzajárvány mindjárt sokszorosára emelné a WHO (Világ-egészségügyi Szervezet) költségvetését és hatalmát - mondja Bard. - Az emberek nem szeretik a változást, nem szeretnek kilépni a saját törzsük, családjuk köréből. De néha eljön az a pillanat, amikor már a létünk is veszélybe kerül, és ilyenkor össze kell fogni a szomszéddal a túlélésért - vallja.

A globalizáció ellentétes irányú folyamatokat is el fog indítani: a létrejöttének helyétől független globális művészet és kultúra kialakulása például fel fogja erősíteni a lokális kultúrák jelentőségét is. - Egyre jobban megéri majd például magyar népzenét játszani magyaroknak, egyre fontosabb lesz majd a szűkebb környezethez kötődő identitásunk, ám teljesen más módokon, mint ezelőtt - mondta Bard.

Azt Bard is elismeri, hogy a mai társadalomban a pénznek még mindig jelentős szerepe van, és még a netokraták is legtöbbször arra használják kapcsolatrendszerüket, hogy pénzhez és politikai hatalomhoz jussanak. - Átmeneti időszakot élünk. A paradigmaváltások évszázadokig is eltarthatnak, a nemzetállamok sem egyik napról a másikra alakultak ki Európában - mondja Bard, aki egyébként oszlopos tagja volt a kilencvenes években nagy sikereket arató Army of Lovers, később pedig az Alcazar popegyüttesnek, jelenleg pedig tagja a Bodies Without Organs formációnak. - Pénzre mindig is szükség lesz, de a jelentősége és a megszerzésére fordított idő nagyságrendekkel kisebb lesz, mint ma. Pénzre csak annyiban lesz szükség, mint az ennivalóra. Csupán az életben maradáshoz kell majd - mondja Bard.