A jó a medicinában különösen nehezen definiálható. A jó svádájú X. doktort megrohanják a betegek, és csak a legközelebbi munkatársak tudják, hogy mennyivel jobban járnának, ha a szürkébb, de lelkiismeretesebb Y. doktort választanák. Persze én is abba helyezném a bizodalmam, akivel nekem vagy a hozzám közel állóknak már voltak kedvező tapasztalatai. Döntő szempont a kollega optimális kórházi, szakmai háttere, mert az orvoslás csapatmunka. Nem a rang alapján döntenék. Lehet, hogy valóban a prof a legjobb - vagy mégsem: mondjuk, mert már rég nem foglalkozik olyan "apróságokkal", amelyekből a fiatal "no name" kolléga nap mint nap tucatnyit old meg, kitűnően. Nekem fontos az őszinteség. Aki megjátssza magát, az leplez valamit, bizonytalanságot, szakmai, emberi gyengeséget; netán rájátszik (a pénzemre?). Nem választanék agyonterhelt orvost, akinek nincs rám elég ideje és figyelme, aki holtfáradt, tehát hibázhat - és mert ennyit rohan, nyílván nem jól szervezi meg a saját életét sem (vagy más az övét). Ezek fontos szempontok (lehetnek), ám a döntő: olyat válasszanak, aki önöknek szimpatikus, aki megfelel az egyéni elvárásaiknak. Van, akinek igenis a pénz számít, mert felfogása szerint a "drága" mindig jobb, orvosban is. Lelke rajta. Más a szerényt, az önfeláldozót preferálja. Van, akinek határozott, irányító, típus kell, más a lágyabb, empatikusabb, a beteg egyéni szempontjait figyelembe vevő, szorongását türelmesen oldó doktort kultiválja.

Nem tudom, ki a jó orvos.