Feketén adják-veszik egymás közt a kórházak a gyógyítási kapacitásokat - jelentette ki a napokban Mikola István, a parlament egészségügyi bizottságának alelnöke. A "kereskedés" igaz, bár a lapunk által megkérdezett kórházigazgatók szerint szó sincs semmilyen feketézésről. Amit ők csinálnak - állítják -, nem titok, bevett gyakorlat. Ott, ahol nem tudják kihasználni a "rájuk szabott" teljesítményeket, továbbadják oda, ahol az engedélyezettnél többet végeznek. Az ár a biztosítótól járó díj 20-30 százaléka: ennyit kap az, akitől amúgy visszavennék a fölösleget, a fennmaradó 70-80 százalék pedig a vevőé, akinek amúgy senki sem fizetne az elvégzett többletért. E "kiskapu" védelmet ad arra is, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által engedélyezett teljesítményvolumen-korlátot (tvk) ki nem használóktól visszavegyék a közpénzből finanszírozott gyógyítási keret föl nem használt részét. Az intézményvezetők szerint a jogszabály lehetővé teszi az átadást: közreműködői szerződéssel a teljesítmény el is végeztethető. Indokolt esetben a kórháztulajdonos önkormányzatok írásban is megállapodhatnak egymással a tvk-átadásról-átvételről, s azt az OEP jóvá is hagyhatja. Csiba Gábor, a miskolci megyei kórház főigazgatója azt mondja, hogy ők augusztusban és szeptemberben is jelentősen túllépték a keretüket, égető szükségük lenne rá, hogy az elvégzett munkáért legalább valamekkora térítést szerezzenek. Ha a semmi helyett az öszszeg 70-80 százalékát megkapják, nyilván sokkal jobban járnak.

Kicsit más színezetű lesz ugyanakkor ez a történet, amikor a fölöslegek magánkórházakhoz kerülnek. A HVG még májusban írt a Kastélypark Klinika Kft.-ről, amellyel először a BM kórháza, majd a kaposvári intézmény kötött megállapodást: ez utóbbiból, a megyei kórházból érkezett hozzájuk öt ortopédiai és öt traumatológiai ágy - közreműködői szerződés keretében Tatán fogadták a Somogy megyéből odairányított betegeket. A betegek "műtétre készen érkeztek", majd az operáció után hazatérhettek. A magánkórház saját jogán évi ezer, egynapos sebészeti beavatkozás elvégzésére kapott OEP-finanszírozást, ezen felül pedig "közreműködőként" végeztek komolyabb operációkat. Ennek a csereberének viszont az is az érdekessége volt, hogy itt, ha a műtétért az OEP fizet is, az emelt szintű szolgáltatás szabott tarifáit a betegek állták.

Mindezt azonban már múlt időbe kell tenni. A dél-dunántúli régióban dolgozó doktorok bírálták ugyanis ezt a fajta kapacitáskihelyezést. Úgy érveltek, hogy amíg - mondjuk - Kaposvárott sorban állnak a betegek, a finanszírozás átadása törvénytelen. A kórház álláspontja az volt, hogy a szerződés egész egyszerűen csak magasabb szintű ellátást jelent a Somogy megyei betegeknek, és megrövidíti a várakozási idejüket, ami igaz is volt. Ám felhagytak az együttműködéssel.

Dr. Béres György, a tatai kastélypark igazgatója szerint pedig minden a színvonalas ellátást szolgálta. Szerinte dr. Repa Imre, a kaposvári kórház igazgatójának döntésében szerepet játszott az is, hogy új orvosok érkeztek Kaposvárra Pécsről, s velük együtt már lehet teljesíteni az OEP által szabott keretet.

Van egy harmadik módja is a "kiszervezésnek", amikor a pénz egésze a kórházon belül marad. Ahogy például Veszprémben a kórházi dolgozók, miután hivatalos munkaidejük lejárt, abba már több feladat nem férne bele, külön vállalkozást alapítva az eszközöket bérbe veszik, így használják ki a teljes OEP-keretet. Az ellátások ellenértékének pedig bizonyos százalékát természetesen ők kapják meg.

A kórházaknak egyébként nem maradt sok idejük a "csereberére": október elsejével ugyanis lezárul az idei finanszírozási év. Ez azt jelenti, hogy a biztosító mindenhonnan visszaveszi a többletet. Jövőre pedig már a csökkentett menynyiséget kapják a kórházak, igaz: valószínűleg ott, ahol sok volt a túllépés, jut majd a "maradványokból".