Kentaurbeszéd

Mostanában már csak ez az óra, és semmi más. Ha azt túléled, minden rendben van. A következő óra, nap, hét megoldhatatlan. Külön magyar időszámítás.

Az MSZP először beszorította magát a senki által nem kívánt kisebbségi kormányzásba. Most, tovább csökkentve mozgásterét, behátrált a senki által nem szeretett Gyurcsány-program cellájának sarkába. Az SZDSZ kiszoríttatta és kiszorította magát a hideg ellenzékbe. A vacogtató világból bekiáltotta a szakértő kormány eszméjét. Kiderült, hogy nem ez a varázsszó. Az egyik fél elsorvad a maga börtönében, a másik megfagy a kinti hidegben. Orbán Viktornak megint hajnalodik.

Az elmúlt hetek bizonyították, hogy a politikai szóértés szinte lehetetlen. Politikai és gazdasági program alatt teljesen mást értenek Gyurcsány és szocialistái, mint bárki más a politikai életben. Az előbbiek komolyan hiszik, hogy egy három nap alatt írt, senkivel nem egyeztetett, hetedik változat ugyanannak a politikusnak a számítógépéből, aki már mindennek az ellenkezőjét is mondta: program. Ragaszkodni kell hozzá. Vitatni minden egyes gondolatát. Mintha bizony megvalósulna. Mintha írója komolyan gondolná. De akkor igaz volt-e a 2006-os ötéves adócsökkentési program? Komolyan gondolta-e 2008. tavaszi akadémiai kijelentését, hogy adóreform még középtávon is lehetetlen, miután hónapokon keresztül dolgoztatott az adóreformon? Érdekes.

Láthatóan a demokrácia szó is teljesen új értelmezésű. A pártelnök-miniszterelnök úgy terjeszti elő programját, hogy nem hozott róla határozatot MSZP-elnökség, választmány, nem tárgyalta a kormány. Majd az SZDSZ nemjére ugyanő kikapcsolja a telefonját, nem beszél pártjának és kormányának egyetlen vezetőjével sem, hanem elutazik az európai csúcstalálkozóra. Végül azzal lepi meg pártjának elnökségét, hogy hátuk mögött fölveti egy rendkívüli kongresszus ötletét. "Nem engedünk az ultimátum politikájának" - mondja. Szellemes.

De nem járt jobban a szakértői kormány kifejezés sem. Alkalmazta ezt már bűvszóként boldog-boldogtalan, és elmondta rá számtalan elemző, hogy ilyen alkotmányosan nincs. Csak pártkormányok, politikai kormányok vannak, amelyek megszerezték a parlamenti támogatást. Szegény Fodor Gábor valójában nem szakértői kormányt akar, hanem egy olyan kormányt, ahol az SZDSZ és az MSZP megegyezik egy szakértő miniszterelnök kiválasztásában és parlamenti jelölésében, akinek kormányát e miniszterelnök-jelölt vezetésével a pártok irányítói választják ki szakértőkből és politikusokból, és amelynek programját ez az új csapat írja, egyezteti és hajtja végre. Mivel ez a program, jó esetben, tartalmazza a válságkezelés és a szükséges reformok stratégiai elemeit, egészében vagy egyes elemeiben támogathatja vagy pozitív semlegességet mutathat kívülről az MDF, a Fidesz és a KDNP. A parlament jóváhagyása nélkül nem történik semmi. Nincs gazdasági szükségállapot. Nincsenek parlament háta mögötti szükségintézkedések. Sőt a szakértő vezette kormány egyeztethet a kétharmados törvényekről is: szájából másként hangzik mindez, mint egy pártelnök szájából.

Ebben a konstrukcióban egyenrangú és felelős MSZP-elnökként részt vehet Gyurcsány Ferenc, ha "bársonyosan viszszavonul" a kormányzásból, amelyet már különben se ő, hanem Kiss Péter lát el. A kormányzásról való lemondás után lemond a kormányzói hatalomról. Ha nagyvonalú és bölcs politikus, akkor ő ajánlja a szakértő miniszterelnök-jelöltet pártja figyelmébe, és ő támogatja másfél évig tűzön-vízen át, bizonyítva, hogy az ország és politikai oldala fontosabb neki, mint önmaga és hatalma. Ha pártja megválasztja, elindulhat miniszterelnök-jelöltként újra a 2010-es választásokon. Kampányolhat, vívhat kedvére.

Van itt méltó szerepe Kiss Péternek, Szekeres Imrének és más MSZP-politikusoknak, Fodor Gábornak és más liberálisoknak, mint minisztereknek, pártjaik értékei és érdekei képviselőinek. Soha enynyire nem kellett hogy Lendvai Ildikó öszszetartsa az MSZP-frakciót. De nagy szükség van Kuncze Gáborra, hogy Budapestet ne veszítsék el a liberálisok. És a kitaszított, sértett nagyvárosi polgármesterekre, Botka Lászlóra, Káli Sándorra, Csabai Lászlónéra és a többiekre, hogy a változásoknak legyen országos támogatottságuk. A program nem a két párt politikusainak összegyúrt programja, hanem a szakértői csapat stratégiai programjának pártpolitikai egyeztetéssel kialakított kormányprogramja. (Szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem a Tőke programja a Szegénységgel és a Munkával szemben.)

Kellhet ez Orbán Viktornak? Ha úgy véli, hogy könnyedén és népszerűségvesztés nélkül megoldja a magyar gazdaság és politika gondjait, és képes nekilendíteni új pályára a gazdaságot, akkor nem. Ha ráér megvárni, hogy valaki, aki nem politikai vetélytársa, személyiségének hitelességével és egy szükséges intézkedéscsomaggal visszaszerezze Magyarország nemzetközi hitelét, átevezzen a gazdasági háborgó vizeken, biztonságot teremtve a 2010 után kormányzónak, akkor igen.

A független kormányfő tartalmi és formai követelményeket támaszthat (így a kétéves költségvetést, hogy ne legyen választási költségvetési fellazulás, az euróbevezetés céldátumának meghatározását, az ellenzéki pozitív semlegességről való tárgyalást, a kulcsminiszterek kinevezését stb.). Lengyelországban 2004 májusától 2005. október közepéig, a baloldal felkérésére, pozitív ellenzéki semlegesség mellett kormányzott Marek Belka kormánya. Ez a szakértő vezette politikai kormány konszolidálta a pénzügyi helyzetet és elindított számos reformot, amin a mai pozitív lengyel gazdasági helyzet alapszik. Érthetetlen? Nem. Demokratikus? Igen. Csak Fodor és csapata képtelen világosan elmondani, hogy mit akar. Ezért hangzik ultimátumnak vagy blöffnek. Pedig a dolog komoly. El lehetne így menni 2010-ig? A gazdasági szereplők, a külföld szerint csak így - ők világidőben élnek. A pártpolitikusok szerint nem. Ők a saját idejükben tetszhalottak. A választók nem értenek az egészből semmit.

Furcsa kifejezések az, akik tárgyalni akarnak, akik másként gondolkodnak, illetve az egység értelmezése. Ha az MSZP-ben ma kijelölt úton mennek tovább, akkor az SZDSZ-t vagy nyílt meghasonlásra, határozatai visszavonására kell rávenniük, vagy szét kell szakítaniuk, illetve egyes frakciótagjait nyílt vagy burkolt engedetlenségre, pártfegyelmezetlenségre kell rábírniuk. Ugyanaz a játék, mint a 2005-ös köztársaságielnök-választáson. Gyurcsány és a szocialista vezetők elhitették magukkal, hogy Kuncze nemje ellenére az SZDSZ megszavazza Szili Katalint, sőt még jobbról is kap szavazatokat. Kádárian kacsingattak a frakcióban: nem kell őket - az SZDSZ-t... komolyan venni, nem olyan bátor fiúk ezek! Le van ez vajazva! Megvan a kellő szavazat innen is, onnan is! Majd ott ültek megalázva és megzavarodva a szavazás után. Semmilyen B tervük nem volt, csak az önhittségük és a bizalmuk a mások jellemtelenségében.

Az eszközök ma is a politikai zsarolástól: "aki nem támogatja ezt a kormányt, nem demokrata", "ti hozzátok a nyakunkra Orbán Viktort", "ha mi nem segítünk be a parlamentbe, akkor végetek van"; a gazdasági megvesztegetésig terjednek. Tudom, hogy másutt is így megy. Láttam, hogy mit tett Antall, majd Orbán a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal. Most látja időszerűnek Orbán, hogy lefűrészelje az MDF megmaradt lábát. Nincsenek illúzióim. De mégis, hová jutott a demokratikus ellenzék pártja, ha képviselőiről a fentieket el lehet képzelni? És hová jutottak azok a volt reformszocialisták, akik azért mentek bele a rendszerváltásba, hogy legyen vége a zsarolásnak, a megvesztegetésnek, az eszmék és értékek nélküli politizálásnak? Miféle eszmék és erkölcsi értékek mellett folyik mindez? Mennyivel értékesebb, mint ellenfelüké? Mit tesznek majd, párthatározataik mellett, ha mégsem tudnak átmenni a költségvetési szavazás falán? És vajon mit ér az a kormányzás, amelyhez a támogatást csellel, tisztességtelenséggel lehet megszerezni?

Pilinszky János így fejezi be: "Először nézel a mi éjszakánkba".