A téli szünidő idején egy-, a nyári vakáció alatt kéthetesre tervezett kurzusokra több tízmillió eurót költenek. Az órákat az iskolákban tanító tanárok tartják majd, természetesen külön díjazás ellenében. Az oktatási tárca azt szeretné elérni, hogy középiskolai tanulmányainak végén valamennyi francia diák kétnyelvű legyen. Ez nem lesz könnyű, mert sok francia fiatal az anyanyelvét sem bírja tökéletesen, különös tekintettel a nyelvtanra. Tény ugyanakkor, hogy a mindenkori kormányok időről időre akcióterveket gyártanak az idegen nyelvek hatékonyabb elsajátítása érdekében.

A szocialista Lionel Jospin 1989-ben azzal próbálkozott, hogy megemelte a tízévesek kötelező óraszámát. A jobboldali François Bayrou-nak 1995-ben az az ötlete támadt, hogy az általános iskola felső tagozatában naponta vetítsenek videóról negyedórás leckéket. 2002-ben ismét a szocialisták következtek: Jacques Lang miniszter akkor írta elő a kötelező idegennyelv-oktatást kilencéves kortól. A francia diákokat az általános és a középiskolában hat év alatt összesen hétszáz órában oktatják idegen nyelvekre, az eredmények azonban nem meggyőzőek. Az általános iskola utolsó évfolyamában például az angolul tanulók mindössze negyede ír és beszél elfogadható színvonalon angolul.

A francia szakemberek köreiben évtizedek óta heves viták folynak a gyenge nyelvtudás okairól. Sokan az elavult, a nyelvtant és a szókincset erőltető módszereknek, illetve ezzel párhuzamosan, az élőbeszéd elhanyagolásának tudják be a kudarcokat. Mások a francia nyelv struktúrájában keresik az okokat. Közéjük tartozik a világhírű nyelvész, Claude Hagege is, aki szerint a latin nyelveket beszélőknek eleve sokkal nehezebb megtanulniuk angolul, mint a germán nyelvcsaládhoz tartozó társaiknak. A szakember hozzáteszi, hogy nagyon sokat számít az adott ország földrajzi fekvése is: az angol befolyástól távol eső államokban - például Kínában, Japánban, Oroszországban - ugyanolyan rosszul beszélik az angolt, mint Franciaországban. A College de France professzora emlékeztet arra is, hogy a skandináv országokban vagy Hollandiában azért is fordítanak különleges figyelmet az angoltanulásra, mert ezeknek az országok csak így tudnak kitörni a nyelvi elszigeteltségből. A tudósító csak annyit tesz hozzá személyes tapasztalatai alapján, hogy Franciaországban ideje lenne komolyan szembenézni az idegennyelv-tudás gyenge színvonalával, és jól hangzó, de sehova sem vezető ötletek helyett végre valóban hatékony stratégiát kidolgozni.