Komoly bajban lenne a magyar Bagoly, ha erre kéne fanyalodnia, hiszen például az országos rádiók közül egyedül a közrádióban lehet huzamosabb éjszakai beszélgetést hallani, a kereskedelmi rádiókban éjfél után gyakorlatilag a keverőpultot dolgoztatják. Bizonyára jó okuk van erre, az általuk célba vett fiatal-középkorú nemzedékek elvannak a DVD- és mp3-lejátszóval, no meg az internettel is, ha éjjel kóros médiumhiányuk támad.

De mit kínál cserébe a Magyar Rádió, midőn a Himnusz után egyesíti a Kossuthot a Petőfivel? Vegyes témákat a szennyvíztisztítástól a reklámzabálásig, lassú, kényelmes, körben forgó társalgást stúdióvendégekkel, egy-egy technikai bakit és elhallgathatatlan betelefonálót. Négyórányira elnyújtott rétestésztát, amelynek körülbelül a felére jut elég alapanyag. És ez időnként nem is baj, mert a gátlások lassan oldódnak. Az egyik éjjel az eleinte még szégyenlős vendégek - az orvostudor, a rendőrfőnök és a környezetvédelmi szakember - a végére már szinte pertuba keveredtek egymással, sőt a műsorvezetővel együtt a műsort is majdnem adoptálták, szakmájuk konkrét tényeitől pedig eljutottak az absztrakt életeszményekig, melyeket a hallgatóknak is bátran kínálgattak. Szóval alkohol nélkül is emelkedett lett a hangulat. Lehet, hogy ha a közönséggel is megosztják a zeneszünetek alatt folytatott diskurzusaikat - amelyek a műsorvezető B. Király Györgyi szerint a legérdekesebbek voltak -, a hallgatók is otthonosabban érezték volna magukat.

De sebaj. Így is gazdagabbak lehettünk a tapasztalattal, hogy elképzelhető normális interakció egymástól távol álló szakmák és tudományterületek művelői között, hogy mindnyájan tele vannak esendő és izgalmas emberi vonásokkal, és hogy éjjeli rádióhallgatás közben sem kell meghalni az unalomtól.

Igaz, az őszinteség itt is hiányzott. Hová tűnt a meghirdetett négy vendég közül kettő, és mi alapján helyettesítette őket a beugró? (Az elhallgatások persze ragadósak, a Juventus Rádió például aznap szintén szó nélkül írta át késő esti, hasonló típusú beszélgetős műsorát, és helyette is csak zenét sugárzott.)

Miért kell olykor mondat közben lekeverni valakit a zene kedvéért? Másfelől miért kell mindenáron értesülnünk arról, hogy ki mikor ment ki vécére? Egyszóval miért kell megakadályozni, hogy kialakuljon egy tudatos hallgatói szokásokkal rendelkező, stabil réteg, amelyik szereti, ha van választási lehetősége?

A Magyar Rádió Kossuth és Petőfi adójának közös éjszakai műsora mindazonáltal bebizonyította, hogy érdemes éjjel is kiszolgálni a közönséget, még akkor is, ha azt két kézen meg lehet számlálni. De az is biztos, hogy nem muszáj hajnali négyig várni az alvással.