Hová lettek a boszorkányok?
A klasszikus gyerekmesék ma kapható átirataiból pont a lényeg hiányzik – kezdi Joanna Weiss a Boston Globe-ban megjelent cikkét. Nem csupán a könyvek, hanem a mesékhez kapcsolódó játékok és mesefilmek is idilli világot tárnak elénk, amelyekből hiányzik a gonoszság és a félelem. A probléma nem új, éppen 33 évvel ezelőtt Magyarországon is élénk vita zajlott róla. Erről szól Betlen János korabeli glosszája, amelyet akkor az Élet és Irodalom, legnagyobb sajnálatára nem tudott közölni.
Jack Zipes néprajztudós, a Minnesotai Egyetem német tanszékének professzora szerint a gyerekeket jobban megérinti a mesék hagyományos, sötétebb tónusú verziója, mert saját problémáikat tudják kivetíteni a mesevilágba. „Kiről szól a Hamupipőke? Róluk, rólunk. Hány család szakad széjjel manapság?”
A tudósok szerint – írja Weiss – a klasszikus mesék azért maradtak fenn, mert az alaptörténetek olyan problémákat dolgoznak fel, amelyek mindig foglalkoztatni fogják az embereket. A Hófehérke például a durva szülői bánásmód metaforája, a Hamupipőke azoknak a gyerekeknek a félelmeit mutatja be, akik elveszítik szüleiket, és a mostohaszülőknél mindig hátrányban vannak azok vér szerinti gyermekeihez képest.
De vajon hol találkozhatnak a mai gyerekek ezekkel a klasszikus mesékkel? A boltokban kapható változatok, legyen szó akár könyvről, akár az elképesztő mennyiségű játékról, hiányosak. Olyanok, mintha az első sorok után rögtön a boldog befejezés következne, pont az addig elvezető tanulságos történet hiányzik. Üzleti szempontból ez érthető is, hiszen sokkal könnyebb eladni egy mesét, ha vidám és minden gonoszságtól, erőszaktól és csúfságtól mentes.
Weiss a Disney-királykisasszonyok márkájú termékeket tartja az elüzletiesedett mesék netovábbjának. A királykisasszonyok nem mások, mint Hófehérke, Hamupipőke és Csipkerózsika, akik bár soha nem szerepeltek együtt mesékben, közösen hódítják meg a 3-7 éves kislányokat Disney-filmekben, játékokon, babaházakban, pólókon és egyéb kiegészítőkön. A mesehősnőknek azonban már semmi közük nincs ahhoz a történethez, amelyben egykor szerepeltek, nem többek, mint szépséges hölgyek, akiket a gyerekek elsősorban öltözködési szokásaikban szeretnének követni.
A modern, kiüresedett mesékben nincsenek igazi konfliktusok, nincsenek megoldásra váró komoly feladatok, megválaszolatlan kérdések – csupán a súlytalan boldogság. A rózsaszín álomvilág nem segít a gyerekeknek feldolgozni a szorongásaikat. És ráadásul halálra untatja az esti mesét olvasó szülőt.