Hallgatja ezeket bárki is?
A Tilos Rádió Budapesten és a Zöm Kaposváron szinte egy időben indultak el. A Tilos a kilencvenes évek elején még kalózrádióként a bemérő kocsik elől menekült, mára már az Interneten is fogható kultrádióvá vált. A Zöm azóta viszont elhalálozott. Míg a Tilos szélesebb körben fogható közösségi adást sugároz, addig léteznek a helyi, kisközösségi, átlagosan egy kilométeres körben sugárzó adók. Bár a médiatörvény nem tesz róluk említést, azért még léteznek.
A nyilvántartott 68 rádió 2002-ben kapta meg a lehetőséget legális működésre Magyarországon. Az ORTT ingyenes sugárzási engedélyt ad, sőt, a szükséges technikai eszközök is megpályázhatók. Bár a költségeket mindenki a maga módján igyekszik csökkenteni, a rezsire, technikai berendezésekre, a különböző jogdíjakra valót elő kell teremteni. Az ORTT egyrészt nyitni próbál a rádiók felé, másrészt csökkenti a támogatásokat. Tavaly a Műsorszolgáltatási Alap bevételeinek 1százalékát fordította a kisközösségi rádiók támogatására, idén ez a szám 0,7 százalékra csökkent. (Az ORTT pályázat iránti érdeklődést mutatja, hogy forráshiány miatt a pályázatot lezárták.)
A Szabad Rádiók Magyarországi Szervezete negyven tagot tart nyilván. A non-profitok 1992 óta segítik a közösségi rádiók elindítását, és míg korábban ennek magyarországi meghonosításában segédkeztek, mára az ORTT-vel együttműködve próbálják „civil-baráttá" formálni a jogszabályokat, és érvényt szerezni a rádiók jogainak.
A Civil Rádió 1994 óta sugároz Budapesten és vonzáskörzetében. Foghatók a UPC kábelén, de Interneten is követhetők a műsorok, rendszeres hallgatóik száma ötvenezer körül mozog. Százharminc önkéntessel végzik munkájukat, kiskátéjuk szerint a helyi ügyekre koncentrálva, egyéni stílusban. Teret adnak a civil szervezeteknek a bemutatkozásra, az Éva lányai a Bíbor köd, vagy A kanál forradalma csak néhány a műsoraik közül.
A Helló Rádió Zuglóból sugároz. Megváltozott munkaképességű emberek készítik a műsorokat. Céljuk a „fejekben elvégezni az akadálymentesítést", illetve a fogyatékos emberek kimozdítása a négy fal közül. Szeretnék megértetni az emberekkel, hogy bár néhány dologban mások, mint a többiek, a problémáik nagy része azonos. Ezért adásaik is szélesebb spektrumot ölelnek fel. „Ők ugyanúgy törlesztik a hiteleket, vagy elmennek nyaralni, csak esetleg bekerül egy kerekesszék a csomagtartóba." - mondja a főszerkesztő, Pánczél Gábor. Interneten egy éve fogható a Helló, az éterben január óta, a hallgatók száma ezer körülire tehető. Ha beindul a játék és a kívánságműsor, akkor - reményeik szerint - jobban meg fogják tudni becsülni, hányan hallgatják őket. Adásukat Budapest egész területére szeretnék a későbbiekben kiterjeszteni. A készítők nagy részének nem volt korábban rádiós tapasztalata, ezért a főszerkesztő képzi ki a dolgozókat. Jelenleg fele-fele arányban sugároznak beszélgetést és zenét, de a későbbiekben szeretnék az arányt 70-30 százalékra változtatni.
Felmerül a kérdés, hallgatja ezeket a rádiókat bárki is? A hallgatottság mérése ugyanis sokba kerül, így valós számok nincsenek. „Úgy tűnik, az embereket sokkal inkább érdeklik a helyi ügyek, mint például az, hogy Malajziában három fejű borjú született" - állítja Gosztonyi Gergely médiajogász. Mindenképp van rá társadalmi igény, ezek a rádiók saját fórumként tudnak működni, több forráskritikával, de szükség van arra is, hogy ez a média mindenki számára hozzáférhető legyen. Ezen rádiók ugyanis nem csak reflektálnak, gyakran a helyi ügyek irányítóivá is válnak. A közösség által alulról építkező rádiók, a civilek és a lakosság kapcsolatát erősíthetik. Érdekes, hogy Kelet-Európában csak nálunk működnek legálisan ezek a kis adók, a lengyelek kénytelenek kereskedelmi formát választani, a szlovénok pedig diákrádióként sugároznak.
Péterfi Ferenc közösségfejlesztő szerint ezeket a kis rádiókat nem érinti a tervezett digitális átállás, nem foglalkoznak vele. Egyrészt igen távol van még, amíg bevezetik, másrészt még nincs kialakult technika, amit alkalmazni lehetne. Gosztonyi Gergely médiajogász szerint viszont a digitális átállás mindenképpen negatívan hat majd a közösségi rádiókra, bár a céldátumként 2014-et megjelölt törvényben még számos kérdés tisztázatlan. Egyelőre még abban sem sikerült megegyezni, hogy mi legyen a sugárzási formátum, igaz, ez nem speciálisan hazai kérdés, hanem világprobléma.
(Forrás: AKTI- Péterfi Anna - Péterfi Ferenc 2008)
