A pódiumbeszélgetés azoknak a közös vonásoknak az említésével vette kezdetét, melyek a két írót jellemzik. Mindketten a perifériáról érkeztek a centrumba. Grass a Balti-tenger-parti Danzigból, melyre a lengyelek tették rá a kezüket a második világháború után, Kemal a török fejlődés fősodrából kieső, déli Çukurovából. Mindkettőjük művészetére jellemző, hogy saját hazájukat a „világ közepének" tartják, ugyanakkor témáikat mégis a beilleszkedés ihlette: hogyan válhatnak egy globálisabb világ szerves részévé.

Grass felidézte a német társadalom azon küzdelmét, amit a múltjával, annak feldolgozásáért folytatott, és felszólította a török társadalmat, hogy hasonló önvizsgálattal vallja be múltját, különösen, ami az első világháború eleji mészárlásokat illeti.

Mint ismert, a mintegy másfélmillió örmény áldozattal járó vérengzés máig tabu Törökországban, melynek említése börtönbüntetéssel jár.

Grass ugyanakkor utalt a Törökország elől ezért uniós perspektívára is. A huszonhét tagot számláló Európai Uniónak ma számos olyan tagországa van - jelentette ki -, mely nem vagy alig teljesítette a csatlakozási kritériumokat, a törökökkel szemben támasztott fenntartások tehát aligha megalapozottak - írja a globusz.net.