- Mit tartasz megalázónak?
- Ha bemész egy boltba, és azt mondod: Jó reggelt kívánok, és rád se bagóznak. Szerintem ez az, de nekik. Erre én: ja, viszontlátásra, és fordulok is ki. Akkor viszont döbbenten néznek utánam. Volt régen egy rajzfilm. Megy a pacák az úton, belebotlik egy kőbe, és pofára esik. Elkezd szitkozódni, de hallja, hogy jön mögötte valaki fütyörészve. Erre visszarakja ugyanoda a követ, ahol találta, és bebújik a bokorba. A következő is megbotlik, pofára esik, szentségel, ez meg a bokorban röhög. A hármas pacák ugyanígy jár, a negyedik viszont időben meglátja a követ, fogja és eldobja oldalra. A bokorban a másik három meg néz utána, hogy ez bolond.

- Kiből csinálnál sztárt?
- Tisztázzuk először a sztár fogalmát.

- Jó, tisztázzuk, neked mit jelent?
- A sztár azt jelenti: csillag. A csillag meg olyan fogalom, amit nem érdemes elkótyavetyélni.

- Kit tartasz hazaárulónak?
- Nekem a hazám a világ. Az a hazaáruló, aki elárulja saját magát. Mindig az a hazaáruló, aki éppen hatalmon van. Vagy ellenzékben. Olyan, mint a hírek. Csinnadratta: kilógott a bal melle, csinnadratta, elöntötte a sár a falut, mikor minden csupa csinnadratta, akkor...hagyjatok már békében a csinnadrattával. Meg hagyjanak békében a hazaárulóval és a sztárral is. Mindenki gondolja újra a fogalomtárát. Olyan, mint mikor megkapja az ember a szép, új színescerka készletet. Tűhegyes mindegyik, ugyanazt látod, mint a fémdoboz tetején. Húsvétra már mindegyiket eldörzsölöd, úgy néz ki, mint egy bot. Ilyenek a fogalmaink, mindegyiknek ki van sikálva a hegye.

- Mi zavar abban, ha valamihez nem értesz, hogy te nem tudod megcsinálni vagy az, hogy más jobban tudja?
- Ha más jobban tudja, aki a közelemben van, boldog vagyok, lesz kitől tanulnom. Ha más azt gondolja, hogy jobban tudja, az zavar. Valamihez nem érteni, az magam miatt zavar

- Mihez nem értesz, de szeretnél?
- Magamhoz nagyon nem értek, de szeretnék. Van, amihez értek, de inkább nem szeretnék.

- Mi az?
- Azt nem árulom el.

- Melyik nemzeti ünnepet tartod fontosnak?
- Már egyiket sem. Vagy tíz éve kihagyom például az október 23-át. A gyerekem anyukájának apját '56-ban egy orosz lőtte hasba a pinceablakból a Corvin-közben. Mutatta nekem a pulóverét, amit valaki megőrzött neki. Rajta van a luk és még az alvadt vér is. Rengeteget horgásztunk együtt, és egyszer mondta, te, honnan szedték elő azokat az embereket, akiket mutogatnak a tévében? Például a Corvin-köz parancsnokát? Nem volt ilyen, csak néhány srác. Meghalt már, nincs semmi bizonyítékom. Nem akarok senkit vádolni vagy megsérteni.

- Ezeket az ünnepeket is elkopott ceruzavégeknek tartod?
- Aha. Ott a Nemzeti Színház, szerintem az egy szent dolog, de amennyi kellemetlenséggel járt az elmúlt ötven évben. Egyszer már neked mondtam egy interjúban: rossz a fengshui-ja ennek az országnak. Nincsenek hegyes fogalmak. Az internet meg a gyors kommunikáció olyan istentelen módon felszínre hozza azokat a gondolatokat, amelyek nem valók arra, hogy közkinccsé tegyük.

- Mire gondolsz?
- Névtelenségbe burkolózó kommentek.

- Sosem kommentelsz?
- Csak, ha elszakad a madzag.

- Álnévvel?
- Névvel, de csak kulturális dolgokhoz szólok hozzá. Mondjuk, ha színházi előadásról bennfenteskedő hangon ír egy blogger. Az internet-kommunikáció arra lenne jó, hogy kutassuk egymás felé a kapcsolatot. De csak a vívásra használni: méltatlan, és túl nagy energiakidobás.

- Mit mesélnél az ükunokáidnak a 2000-es évek Budapestjéről?
- Már a kilencvenes évek Budapestjéről sem tudok mesélni a csajomnak, de a hetvenes-nyolcvanasról sem.

- Ilyen rossz a memóriád?
- Jó a memóriám, csak ő nem érti. A párom történetesen 15 évvel fiatalabb. Nincsenek rá fogalmaim, hogy az milyen volt. Az olyan, mint mikor a kisujjaddal belerúgsz az ágy lábába. Hogy magyarázod el? Nagyon fájt? Istentelenül fájt? Nemrég valaki úgy próbálta meg szemléltetni: belerúgtam, és akkor megszűnt az idő, hirtelen a lábam ujjából hófehér vakító fény világított felfelé, bele az agyamba. Szép próbálkozás. Hiszen ilyenkor tényleg törlődik a merevlemezed, és mikor újra indul a rendszer, akkor kezd el rohadtul fájni. Az első pillanatot leírni lehetetlen.

- Mi volt a legabszurdabb, amit mostanában hallottál? Én például azt, a Rolling Stonesos Keith Richards bevallotta, hogy szippantott az apja hamvaiból.
- Olvasom a hírkeresőt, megnézem reggel, és este többször is. Mikor Németországban Bodó Viktorral dolgoztam, akkor csak azok a hírek jöttek el hozzám, amiket a Hírkeresőn kiadtak a szalagcímek. Mind egy-egy Örkény egyperces. Bármelyiket el lehet sütni a TÁP Színházban. Ennél szürreálisabb dolog nincs, mint a reália. Ebből élek, a saját eszközeimmel szórakoztatom és elgondolkodtatom az embereket. De olyan végtelenül hülye a világ, nincs határa.

- Volt olyan dal gyerekkorodban, aminek a szövegét nem értetted vagy félreértetted? Mint a Levelet kaptam, lájf?
- Én a boldog dallama, így önti dalba ma szöveget csak 30 éves koromban értettem meg. Boldog dallama időnként dallama - így énekeltem, és nem értettem. Volt egy barátom, aki Koncz Zsuzsa számában azt értette félre: Mert az idő könyörtelen vonatán fut minden tovább, ez volt eredetileg, Mert az idő könyörtelen jonatán, ő így értette.

- Tudtad valaha, hogy mitől döglik a légy?
- Nekem ez a csajozással függ össze. Volt két barátom, akinek kamasz koromban rengeteget asszisztáltam. Fantasztikusan tudtak csajozni, az egyikük olyan könnyedén ment oda egy lányhoz, azt hittük, már régóta ismeri. De olyan mennyiségben jöttek egymás után, hogy ennyi beépített ember nincs. Én máshogy csajoztam, az iszonyú sóvárgásban leltem örömömet. A beteljesült dolgok kevésbé tűntek fontosnak, nyilván jóval kevesebb teljesült be. Nagyon szerettem volna ilyen „ajtóstul a házba" típus lenni, de nem ment.

- De most már te is tudod!
- A csodálatos, fontos nőkre szerencsére nem kell emlékeznem, mert itt maradtak a környezetemben a szenvedély elmúlta után is. Örök harag nagyon kevés volt.