Vida Károly (Baktalórántházáért Választási Szövetség) alpolgármestert társtettesként és folytatólagosan elkövetett sikkasztásért, jogosulatlan gazdasági előny szerzéséért, 466 rendbeli közokirat-hamisításért, valamint hamis tanúzásra való felbujtásért és annak kísérletéért, illetve azonosítójel meghamisításáért az első fokon eljáró bíróság két év börtönbüntetésre ítélte, s ennek végrehajtását három évre felfüggesztette.

Nagy Lajos (Baktalórántházáért Választási Szövetség) polgármester egy év hat hónap felfüggesztett börtönbüntetést kapott, ugyancsak sikkasztásért, jogosulatlan gazdasági előny társtettesként való szerzéséért, illetve szintén hamis tanúzásra való felbujtásért és annak kísérletéért.

Az ítélet nem jogerős, az ügy fellebbezések miatt a Debreceni Ítélőtábla elé kerül.

A két önkormányzati vezető a bűncselekményeket még 2002-ben, illetve az azt megelőző években követte el. Az első rendű vádlott Vida Károly akkor Baktalórántháza polgármestere volt, a másodrendű Nagy Lajos pedig jegyzőként tevékenykedett.

A bíróság megállapítása szerint Vida Károly az önkormányzat költségvetésében nem szereplő számlán tartott értékpapírokat és pénzt, amelyből a településen lévő Dégenfeld-kastélyt, a volt tüdőszanatórium jelenleg is használaton kívüli épületét szerette volna a kisvárosnak megvásárolni az államtól.

A 2002-es önkormányzati választásokon azonban alulmaradt, nem lett újra polgármester, azért - bár arra már nem volt jogköre - polgármesterként intézkedett, hogy a számlavezető pénzintézetek egy magánalapítványi számlán írják jóvá a mintegy 120 millió forintot. Ezzel az akkor alakult, MSZP-s polgármester által vezetett új önkormányzat összeg feletti rendelkezési jogát akadályozta meg.

A 2002 előtti években a baktalórántházi önkormányzat vezetőit, továbbá a helyi lakosokat rábeszélték, hogy kössenek lakástakarékossági szerződést, s helyettük a helyhatóság fizet majd. Ezt úgy oldották meg, hogy segélyt utaltak ki papíron a részükre, pénzt viszont nem kaptak, az a számlára került. Az összeg után pedig a számlavezető pénzintézet igényelte és jóvá is írta a takarékosságért járó állami támogatást.

Közösségi célokra visszatartottak kétezer és 14 ezer forint közötti összegeket a foglalkoztatott közhasznú munkások havi béréből. Az érintetteket azzal fenyegették, hogy megszüntetik alkalmazásukat, vagy nem veszik fel őket, ha nem járulnak hozzá. A pénz összegyűjtésében az önkormányzati hivatal, illetve az alkalmazó helyhatósági cég munkatársai vettek részt. 

Amikor a törvénytelenségek kiderültek, az érintett helyi lakosokat hamis tanúzásra bírták, vagy akarták rábírni.

Az ügyben 2006. november 27-én hozott először ítéletet a Nyíregyházi Városi Bíróság, amely akkor Vida Károlyt hat, Nagy Lajost pedig öt év börtönbüntetésre ítélte. Az ítéletet azonban 2007. április 18-án hatályon kívül helyezték, mert az eljáró bíróság megalakítása nem volt törvényes, az egyik közreműködő ülnök ugyanis már betöltötte a 70. életévét, s három tárgyaláson szabálytalanul vett részt.

Új eljárást rendeltek el 2007. április 18-án, amely azonban bírói - elfogultságra alapozott - kizárás, majd hatásköri változás, majd ügyvédi - halálozás és más beosztásba kerülés miatti - cserék, illetve a vádlottak betegsége következtében elhúzódott.

Most hozott ítéletében a Szabolcs Megyei Bíróság enyhítő körülményként értékelte, hogy nem klasszikus sikkasztásról volt szó, az összeget közcélokra akarták fordítani, s ez lényegesen csökkenti a bűncselekmény társadalomra való veszélyességének mértékét. A bíróság a letöltendő börtönbüntetés kiszabását azért sem tartotta indokoltnak, mert már kilenc év telt el a bűncselekmények elkövetése óta.

Az ítélet kihirdetése után az ügyész három nap gondolkodási időt kért, míg a vádlottak fellebbezést jelentettek be, felmentést kérve.

Az ügy további négy vádlottja - a pénzgyűjtésben közreműködő önkormányzati dolgozók, akik közül ketten egy-egy évre felfüggesztett 6-6 hónapos börtönbüntetést kaptak, míg két vádlottat próbára bocsátott a bíróság - tudomásul vette az ítéletet.