Fájni fog! Sőt...
A közgazdászok, kutatók és a gazdasági élet szereplőinek többsége egyetért a Bajnai Gordon nevével fémjelzett megszorító csomag intézkedéseivel. Szerintük nincs más megoldás: Bele kell vágni, még ha fáj is.
Eddig azonban többnyire csak a válság gazdasági hatásairól volt szó. Csupán a hitelek bedőlésének veszélye, valamint a mind növekvő munkanélküliség kapcsán esett szó a társadalmi hatásokról. Pedig vannak figyelmeztető jelek. - Már most érzékelhetőek azok a vészjelek, melyek alapjában rengethetik meg a helyzetet - mondja Pataki Éva, a Szociális Szakmai Szövetség elnöke. Mint arra emlékeztet, a szociális ellátórendszerben mind nagyobb számban jelennek meg a válság első áldozatai. Az elmúlt hónapokban például már látványosan megnőtt a segélykérelmek száma, mind többen jelentkeznek ingyenes étkeztetésre vagy éppen adósságproblémák miatt. Ugyancsak figyelmeztető jel lehet, hogy a gyermekjóléti és családsegítő szolgálatok látókörébe is mind több család kerül. - Kritikus tömeg még nincs, de a dominó már elindult - összegez a szakember.
Pataki Éva a konkrétumok ismerete nélkül óvatosan fogalmaz ugyan, ám a válságkezelés irányával kapcsolatban komoly aggályokat vet fel. - A közgazdászok és döntéshozók szerint a válság megoldása csak megszorításokkal lehetséges - állapítja meg. Ám, mint mondja, a legnagyobb baj éppen az, hogy nem mérték fel az egyes társadalmi csoportok terhelhetőségét.
A készülő megszorító csomag talán legnagyobb vihart kavaró momentuma a családi pótlék befagyasztása, valamint a Gyes és Gyed időtartalmának két évre csökkentése. - A családi pótlék az utolsó, amihez hozzá szabad nyúlni - hangsúlyozza Pataki. A családi pótlék ugyanis sok család - különösen a mélyszegénységben élők - számára az egyetlen biztos bevétel. Az intézkedés ráadásul hiteltelenné teszi a Gyermekszegénység Elleni Nemzeti Program célkitűzésit. Pataki Éva szerint átgondolatlanok a Gyes-t és a Gyed-et érintő változtatások is. A mai bölcsődei ellátórendszer már most sem képes lépést tartani a növekvő igényekkel. Így az intézményrendszer fejlesztése nélkül - ami komoly kiadásokkal járna - nem reális az elképzelés. Nehezen megjósolható, hogy képes-e felszívni a nagy számú női munkaerőt a mind jobban szűkülő munkaerőpiac.
- Ebben a helyzetben a lakásvesztés veszélyét kellene minimalizálni. Így érthetetlen miért gondolkoznak például a gáz-és távhőárak támogatásának szigorításán - mondja. Családok sokasága kerülhet megállíthatatlanul a lejtőre. Pláne ha nincs olyan szociális ellátórendszer, mely megállíthatná őket. A szakember véleménye szerint ilyen súlyos válságban pont hogy erősíteni kellene az ellátórendszert, nem pedig "visszavágni". Beláthatatlan következményekkel járhat ugyanis, ha a komoly megszorításokkal egyidőben kurtítják meg a szociális támogatási rendszert.
- A megszorító csomag ebben a formájában drámaian érinti a munkából kiszorultakat és az átlag alatti, minimális jövedelemmel rendelkezőket - magyarázza. Így a legszegényebbek kerülnek a legnagyobb nyomás alá és várható a középosztály egy részének lecsúszása is. Mindez olyan súlyú terhet ró a szociális rendszerre, hogy fennáll a veszély, összedől a nagy nyomás alatt.
- Az 1929-es nagy világgazdasági válság egyik tanulsága éppen az, hogy a szociális és a jóléti rendszer karbantartása hosszútávon elemi érdeke minden társadalomnak - emlékeztet a szakember. Akkor nem volt olyan ellátórendszer, ami "megfogta volna" a válság miatt zuhanórepülésbe kerülő társadalmi rétegeket. Sok nyugat-európai ország – okulva a tapasztalatokból - a válság begyűrűzésével párhuzamosan erősíti a szociális rendszerét.
