Disszonáns hang a gyászkórusban

A világsajtó csaknem egyöntetűen a múlt század legnagyobb brit drámaíróját gyászolta Harold Pinterben.Akad azonban, aki kétségbe vonja nagyságát.

Válságos időben is hódit az irodalom

A több száz éves vásárhagyományokkal büszkélkedő szász nagyváros, Lipcse, rekordnak is beillő eredményekkel zárta az idei nemzetközi könyvvásárt. Miközben a világ a bankcsődökről beszél, Lipcsében ez év tavaszán még a könyv számított főszereplőnek.

Itt van a könyv, itt van újra

A régi idők olvasója falta a könyveket, napjaink olvasója viszont azt szeretné, ha ki sem kéne nyitnia a száját (sőt, még a szemét sem, legszívesebben a fülével olvas úgynevezett hangoskönyveket: egyik fülén be, a másikon ki), azt várja el a könyvtől, hogy az falja fel őt. Kentaurbeszéd

Könyvvel sem könnyebb

De nem csupán arra nincs garancia, hogy eladják a könyveket: arra sincs, hogy egyáltalán megpróbálkoznak ezzel. Boldogult kiadó koromban álruhás vásárlóként többször is kerestem a boltokban saját, vadonatúj könyveinket. NolBlog

A síron túli halhatatlan: Anne Frank

A naplót megjelenése óta számos kritika éri, megkérdőjelezik, hogy beleszorulhat-e a tizenhárom éves kislányba ennyi stratégiai és irodalmi érzék. Gyanús a letisztult, minimalista technika. NolBlog

 

Ezt nem szabad félbehagyni!

Sajátos szaunát kínál Raana Raas 21. századi olvasójának. Ha eleged van a mai problémákból, ha elvesztetted a hitedet, ha nem látsz reményt, hogy valaha is jobb lesz a világ, sajnos nincs számodra vigasztaló hírünk – de tudod, mit? Ugorj két évezredet! Megoldást nem találsz ugyan, de legalább mások küzdelmét átélheted – és ebből legalább fel lehet ébredni.

Raana Raas (Görgey Etelka írta meg sorozatát ezen a néven) tetralógiájának, a Csodaidőknek szereplőivel könnyű azonosulni. A Csodaidők emberi civilizációját is azonnal megérted. Gyűlölet, előítélet, félelem, szegények és gazdagok élethalál-harca, amit ördögi zsenialitással használnak ki a rátermett diktátor-jelöltek, a demokrácia önvédelmének csődje – mindez ismerősnek tűnik….

Csodaidők
Csodaidők

A mai magyar olvasónak – legalábbis annak, akinek elege van tele szájjal cigányozó és zsidózó honfitársai összeesküvés-hisztériáiból – Raana Raas művében talán a niesi emberek elleni paranoiás gyűlölködés természetrajza a leginkább sokkoló.


Kik azok a niesiek?

Niesiek persze nincsenek, illetve majd csak évezredek múlva „lesznek”. A niesiek a Csodaidők regényeiben egy félreeső bolygón rekedt, az emberi civilizáció fő fejlődési sodrától időlegesen elszakadt emberek.  Érezhető, hogy Raana Raas minden hibájukkal együtt nagyon szereti őket. Nem véletlen, hogy tetralógiájának mindhárom főszereplője niesi származású, méghozzá nemzetségük legkiválóbbjai.

Raana Raas részletesen megrajzolja a niesiek félig zárt világát, a Kavent.  Azt , hogy regényét nem csak „passzióból” írja, hanem igazi szenvedély fűti, mindennél jobban mutatja, hogy megalkotta (ha jól értem, az indoeurópai nyelvek mintájára) a hősei által beszélt niesi nyelvet, a nitant. A regényben hosszú szövegek, versek olvashatók ezen a nyelven. Sőt, Raana Raas a niesieknek a továbbírt, kétezer év kollektív élményei alapján továbbfejlesztett Biblián, a Bokrán alapuló vallását is ugyanilyen műgonddal alkotja meg. Döbbenetes munka. Nem egyszerű regényírás ez, hanem életvilág-játék. A Gyűrűk Ura, vagy a Harry Potter könyvek méltó társa – szerintem azoknál sokkal értékesebb is.

A niesiek nagyon sikeresek. A korszak döntő gazdasági pozíciói, az emberiség technológiai fejlődésnek kulcsai a niesiek nagycsaládjainak kezében vannak. Ezekről a niesi családokról szólnak Raana Raas regényeinek legizgalmasabb és legszebb részei. Talán azért, mert ma a korábbi törzsi-nemzetségi viszonyok, a hajdani többgenerációs nagycsaládok bomlásának korát éljük. Nyomokban, továbbélő emlékek által továbbsugározva még érzékeljük az összetartó, szent belső törvények szerint élő családi közösségek hajdani melegét, valami még dereng nekünk ennek előnyeiről. De élvezzük is az egyéni szabadságot, amit a nemzetségi törvények és kötelékek felbomlása adott nekünk.

Raana Raas a távoli jövőnkben újraálmodja a nagycsaládok rendszerét. Talán ezért, a nagycsaládokba szervezett életük és megsokszorozódott önvédelmi képességük által élték túl az eredetüket magyarázó katasztrófát a niesiek. Ami igazán hatékony és előrevivő az emberi világban, a negyvenedik évszázad távoli jövőjében, az szinte mindig a niesiek nagycsaládjaira vezethető vissza. (Paradox módon még a niesiek iránti gyűlöletből kiinduló világméretű szervezkedés, amely váratlanul sikeres, és egy csillagközi világháborúig vezet, az sem lenne megérthető nélkülük. Az ellenük fenekedők között a legveszélyesebbekről is rendre kiderül, hogy niesi családban nevelkedtek…) A niesiek zárt, védett, irigyelt világa előítéleteket, félelmeket, a legvadabb legendákat gerjeszti ellenük. Sikerük, erejük rettegett és gyűlölt ellenséggé teszi őket az emberiségnek a niesi világon kívül rekedt része szemében. Lám, a 40. században újra előttünk áll az a jelenség, amiből a 21. század ugyanúgy szenved, mint ahogy a 20. század szenvedett. Éppen csak annyi a különbség, hogy a megállíthatatlanul mérgező, tervezett tömeggyilkosságig menő ragályt a 40. században éppen antiniesizmusnak nevezik...

Beleszerettem Raana Raas hőseibe

Judy, Giin és Yaan. Olyan jellemek, olyan sorsok, akikkel  azonosulni lehet, erényeikkel együtt súlyos hibáik is szerethetők. Mozgósítják az olvasó lelkét, őszinte elkötelezettséggel, izgalommal követjük döntéseiket. Örülünk szerencséjüknek és együtt szorongunk velük, amikor kilátástalannak tűnő helyzetben vannak. Ezeknek az embereknek, akik Raana Raas regényében életre kelnek,bűneik is vannak, súlyos bűneik is. Ennek tudatában, ezzel együtt is igyekszünk őket megérteni, és valahol a lelkünk mélyén a könyv olvasása közben reménykedünk is abban, hogy meg fognak tisztulni, hogy az útelágazásoknál a jobb lehetőségeket választják.

Judy, az árva lány első pillanattól rokonszenves. Sérült ember, intézetben nevelkedik élete meghatározó első éveiben, joggal gyanakszik a világra. Hiába  a csillogó tehetsége, ez sokáig inkább teher számára, mint előny. Van alapja, amikor azt hiszi, senki sem őszinte segítő szándékkal közelít hozzá,  hanem céljainak megfelelően kihasználni akarja őt. Judy bonyolult jellem, bonyolult sorssal megverve (vagy talán megáldva? az ilyen kérdésekre nincs válasz). Amikor szerencsecsillaga felragyog, és befogadja a 3800-3900-as években ismert világegyetem egyik legirigyeltebb családja – éppen ezzel, egyúttal a készülődő világháború leginkább kiemelt célpontjává válik…

Aztán itt van Giin, nemcsak a niesiek, de az egész civilizált világ legrátermettebb vezetője. Ennek talán az a legbiztosabb jele, hogy semmilyen vágy nem él benne a hatalom megragadására és mások vezetésére. Raana Raas világa azonban nem fekete-fehér. A Raas család és a niesiek egész világ mélységesen megosztott Giin nézeteivel és tevékenységével kapcsolatban. Minden rá zúduló gyűlölet, ellenszenv és intrika ellenére kitart amellett, hogy a niesi családokból kiszakadtak egyre nagyobb tömegét a niesi világ nem nézheti levegőnek. És Giin az a vezető is, aki az elsők között érzi meg az ellenük készülődő Martyn diktátor szándékát, a közeledő pusztító csillagvilágháborút. Persze a háború kitöréséig vészmadárnak nevezik, kinevetik – sőt, éppen őt vádolják azzal, hogy háborút robbant ki, mert nem próbál mindenáron „együttműködni”, újabb és újabb engedményeket tenni a diktátornak, mint a „békepárti” niesiek…

Talán nem véletlen, hogy a 20. század történelméből Churchill jut eszünkbe, Churchill kitartó harca a náci veszélyt lebecsülőkkel, a Hitlerrel kiegyezést remélőkkel, majd a háború kitörése után szilárd vezetőként tanúsított állóképessége és rendíthetetlen Hitler-ellenessége a győzelemig.

És végül, de egyáltalán nem utolsó sorban, a regényciklus legizgalmasabb főszereplője Yaan, az áruló. Az ő pályája – Judyval és Giinnel ellentétben – egyre sötétebb mélységek felé taszítja. Beleszületik az elitbe, a Raas nagycsalád ígéretes sarja. Yaan azonban különösen szerencsétlen: apja, aki egyben a család feje is, az idősebb Yaan végtelenül korlátolt, rosszindulatú zsarnokként szinte kikényszeríti fia lázadását. Ez az apa évekig tartó fenyítéssel, megalázással, az érdem elismerése helyett méltatlan büntetésekkel, öncélú hatalmaskodással eléri, hogy fia, a tehetséges, jellemes Yaan szembeforduljon családjával.

Raana Raas írói képességeit dicséri Yaan alakjának megrajzolása. Ez a fiatalember egyre szörnyűbb dolgokat művel, egyre könnyebben lenne elintézhető egy-egy szitokszóval, egy-egy megsemmisítő morális bélyeggel – és mégis a szívünkhöz nő. Bűnös ember, tévelygő, aki újra meg újra elbukik. Benne van a keze a Raas család elleni tömeggyilkos merényletben. Tudtán kívül öli meg legkedvesebb testvérét – de mit számít, hogy nem tudja pontosan, mit is csinált? A diktatúra kiváló tisztjeként, a kötelességét mindenkor teljesítő katonaként egy Isten háta mögötti bolygón emberségesen bánik a deportált niesi civilekkel. De eszébe sem jut, hogy maga a tömeges deportálás, az emberi jogok ilyen döbbenetes felrúgása tiltakozást válthatna ki belőle. A niesieket okolja sorsukért, ha egyáltalán gondol erről valamit. A kiszolgáltatott civilek megtanulják őt tisztelni – de ott van ebben a helyzetükért felelős hatalom képviselője iránti megalapozott gyűlölet is… (Megint csak 20. századi példa jut eszembe: évtizedes vita folyik arról, hogy a náci hadsereg Wehrmacht-tisztjei nagyrészt szigorúan tartották magukat a katonai racionalitáshoz, és legtöbbször igyekeztek emberségesen bánni a megszállt területek lakosságával. Ők maguk nem végeztek SS-munkát. „Csak” a világ legerősebb hadseregének kiváló tisztjeiként előre törve utat nyitottak az Sonderkommandóknak…)

Zseniális megoldásnak tartom, ahogy a Csodaidők kötetei tagolódnak. Egy rövid fejezetben Judy sorsának néhány fordulatáról olvashatunk. Aztán Giin történetének fejezete jön, aztán Yaan következik, majd a forgás újra kezdődik egy „Judy” című fejezettel, és így tovább.  A szereplők sorsa persze át meg átszövi egymást, Találkozásaik hol sűrűbbek, hol ritkábbak, így más fejezetekben is felbukkannak, mint a „sajátjukban”. S mindeközben kitárul egy család, egy nép és egy egész emberi civilizáció körképe.

Hogy van tovább?

Az Animus Kiadó eddig a négy kötetre tervezett ciklus első két kötetét adta ki: „Az ogfák vöröse” és a „Kiszakadtak” című kötet kapható a boltokban. Köszönet jár a kiadónak ezért, ha a könyv olvasótáborának megteremtéséhez maga a kiadás nem is elegendő. Rengeteg értékkel vagyunk így: a piacgazdaságban annak van értéke, ami iránt profik felkeltik a tömeges érdeklődést, és e mögött fizetőképesség is áll. A Csodaidőkkel, úgy tűnik, nem ez a helyzet.

A csodaidok.hu honlapon masszív rajongói klubja működik ugyan, és saját példámon is mondhatom, aki kezébe veszi ezeket a könyveket, Raana Raas írásművészetének rajongójává válik. Az áttörés azonban még odébb van.
A két kötet alapján Judy, Giin és Yaan történetében ott tartunk, hogy – mint az emberi történelemben annyiszor - a legrosszabb opciók következnek be. Kitör a világháború, az Alfát elfoglalja a diktátor hadserege, az irigyelt és gyűlölt Raas család nagy részét pár perc alatt saját otthonában kiirtják. Giin távolról gyászol, annak hitében, hogy minden számára fontos családtag odaveszett. Judyt összeverve, súlyos sérüléssel a katonai hatóságok hurcolják el, Yaan pedig kiváló munkájáért elismerésképpen az Alfa felé tart, hogy a diktatúra főtisztjeként a máris fellángolt niesi ellenállás felszámolását irányítsa…

Az Animus – az interneten olvasható hírek szerint – nem folytatja.  A regényciklus további részei kiadóra várnak. Ha polgár lennék, független egzisztenciával, a világ kisebb-nagyobb javítására alkalmas mennyiségű szabad pénzzel, gyorsan megoldanám ezt a gondot, hogy napvilágra segíthessem a regényciklus újabb darabjait. Olvasóként, rajongóként egyetlen szavazatom van…

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.