Emberek és jogok
„Az éppen hatvanéves Egyetemes Nyilatkozatnak egyetlen érdeme van: érdemes a feledésre” – írja a párizsi Le Figaróban Jean-Philippe Feldman jogászprofesszor.
A nyilatkozat egyik alkotóját, a későbbi Nobel-békedíjas francia René Cassint idézve Feldman újító szándékúnak minősíti az ENSZ Közgyűlésében hatvan éve elfogadott nyilatkozatot, minthogy a hagyományos, első generációs emberi jogokat a második generációs, szociális jogokkal egészítette ki. Ezt tartja ugyanakkor a legfőbb hibájának is. Bár a modern állampolgári jogok elméletének úttörője, Thomas Humphrey Marshall már a negyvenes évek közepén kifejtette, hogy a liberális demokráciákban elengedhetetlenül fontos a szociális jogokat is beépíteni az alapvető szabadságjogok körébe, a nyugati emberjogi felfogás akkoriban a polgári és a politikai jogok fontosságát hangsúlyozta. A marxista, kelet-európai megközelítés viszont már akkor is inkább a munkához, a pihenéshez és a szabadidőhöz való jogot tartotta fontosnak. Az utóbbiakat Feldman hamis jogoknak nevezi, már csak azért is, mert nincs felelősük, csak címzettjük. És a Gresham-törvény analógiájára, miszerint a rossz pénz kiszorítja a jót, úgy fogalmaz, hogy a hamis jogok kiszorítják a valódi jogokat. Maga a szöveg is relativizálta az emberi jogokat, hiszen már a Bevezetőben fokozatosan megvalósítandónak minősítette őket. (Ez az érvelés a korabeli vitákban is előkerült, de az alkotók úgy gondolták, hogy másképp a Szovjetuniót nem lehetne rávenni a csatlakozásra. Más kérdés, hogy a szociális jogokat erőltető Szovjetunió így sem ratifikálta a Nyilatkozatot.)
Minden fenntartása ellenére Feldman elismeri, hogy a hatvan évvel ezelőtt elfogadott dokumentum jó fegyver volt a szovjet birodalom elleni harcban. Egyetemesnek ismerte el ugyanis az emberi jogokat, vagyis korlátozta az államnak a polgárai fölötti hatalmát.
Éppen a Nyilatkozat elfogadásának évfordulóján kavart vihart az emberi jogok körül Bernard Kouchner külügyminiszter, az Orvosok Határok Nélkül szervezet alapítója, volt szocialista párti egészségügyi miniszter, akit Nicolas Sarkozy elnök a pártok felettiség jegyében csábított el a kormányba, miután Koszovóban ő irányította az átalakulás nemzetközi felügyeletét. A külügyminiszter hibának minősítette ugyanis, hogy külön emberjogi főosztályt hozott létre a külügyminisztériumban. Mint mondotta, az emberi jogok védelme és az állam politikája nincs mindig összhangban. A Nemzetgyűlés külügyi bizottságának elnöke nyomban annak a véleményének adott hangot, hogy Kouchner túloz. Az érintett főosztályvezetőnő, a szenegáli születésű 32 éves Rama Yade habozás nélkül tiltakozott főnöke kijelentése ellen, mondván, hogy alig másfél év alatt sok mindent sikerült elérnie. Például az Európai Unióban irányelveket fogadtatott el a nők elleni erőszak megfékezése érdekében, tizenhét országot vett rá, hogy hozzanak intézkedéseket a katonagyermekek toborzása ellen, végül egyetemes felhívást dolgozott ki a homoszexualitás büntetőjogi üldözése ellen. (Mint a Metazinban is olvasható volt, ez a felhívás másra is kiterjed, és emiatt a katolikus egyház ellenzését váltotta ki.)
Stephan Oberreit, az Amnesty International franciaországi szervezetének igazgatója mind Yade asszonyt, mind az Emberi Jogok Egyetemes nyilatkozatát védelmébe vette a baloldali Libérationnak adott nyilatkozatában. Úgy fogalmazott, hogy a diplomáciában csak akkor lehet zavaró tényező az emberi jogok védelme, ha nem veszik komolyan. Az Egyetemes Nyilatkozatról pedig úgy vélekedett, hogy nagyszerű szöveg, amelynek volt szerepe a jövő alakításában, nevezetesen abban, hogy megszűntek a kelet-európai és a dél-amerikai diktatúrák.
