2011 első öt hónapjában 115 török nőt gyilkolt meg valamelyik családtagja - főként a férje. Törökország ezzel európai szégyenpadra került. Egy minap nyilvánosságra hozott ENSZ-jelentésből kiderült, hogy a helyzet olyan rossz, hogy csupán a Szaharától délre fekvő afrikai országokban és a csendes-óceáni Kiribatin rosszabb a helyzet a nőket érő családi erőszak tekintetében.

Tavaly a török nők tíz százaléka szenvedett el valamilyen fizikai atrocitást - írta a Zaman című kormányközeli lap internetes kiadása. A török nők 15 százaléka mondta egyébként a kutatóknak, hogy nemi erőszak áldozatául esett. Törökországban a megkérdezettek 22 százaléka úgy véli: a férjnek joga van megütni a feleségét.

Pinar Ilkkaracan nőjogi aktivista azt mondta Zamannak: a fő baj az, hogy a török kormány keveset tesz a családon belüli erőszak ellen. A Hürriyet című liberális lapnak ugyanő akként nyilatkozott, hogy napi két-három asszonygyilkosság történik az országban, s az erőszak növekedőben van. A belügyminisztérium adatai szerint 2002 és 2009 között 1400 százalékkal nőtt a hasonló bűnesetek száma.

Ilkkaracan szerint az ok a nemek közötti egyenlőség hiánya. A helyzetet erősen bírálja az EU is. Az úgynevezett „becsületgyilkosságok” mindig nagy port vernek fel, ha a bűntény európai vendégmunkás családok közegében történik. Elképzelhető, hogy az ilyen rettenetes cselekedetek mennyivel gyakoribbak a kelet-anatóliai vidéken, ahol a lányok, asszonyok gyakorlatilag rabjai a családnak. Sok faluban a törvényes tiltás ellenére él a többnejűség is.

Sajátos helyzetben van a kormányzat, amely egyszerre akarja az országot modernizálni és demokratizálni, miközben visszatérést hirdet az iszlám erkölcsökhöz. A kormányzó AK párt fő közönsége számára azonban a női emancipáció nem csábító jelszó. Fatma Sahin családügyi miniszter egyelőre azt ígéri növelni fogják a rendőrség és a családi bíróságok hatáskörét a hasonló ügyekben. A távoltartásra ítélt férfiakra pedig elektronikus figyelőműszert is rakhatnak a szervek.