Egymillió dollár haszon a nassoláson
Az Egyesült Államok augusztus végével befejezte a harcoló műveleteket Irakban, de Barack Obama elnök egyúttal a „nassolási műveletek” végét is bejelenthette volna. A washingtoni külügyminisztérium úgy találta: az USA bagdadi nagykövetségének – a világ legnagyobb, Vatikán-méretű, ezreket foglalkoztató külképviseletének – beszállítója csak az ott dolgozók „snack”-vásárlásain, azaz kávén, csokoládén, joghurton, sós mogyorón, gyümölcsön közel egymillió dollár (220 millió forint) jogtalan haszonhoz jutott a tavalyi pénzügyi évben.
A Magyarországon is ismert Kellogg Brown & Root (KBR) hadiszállítócég az összes követségi étkezést számítva pedig 2,23 millió dollárral (csaknem félmilliárd forinttal) rövidítette meg az amerikai adófizetőket a külügy számvevőjének legújabb jelentése szerint.
„Ez itt egy pénzcsinálógép. Elképesztő, hogyan teremt, generál pénzt a háború, és hogyan lehet rajta nyerészkedni. Csak körül kell nézned: az étel, az üzemanyag, az olaj, a cucc, amit itt használunk.... Olyan bazi nagy üzlet ez, hogy az már nevetséges”. Az idézet egy Pulitzer-díjas újságíró, Steve Fainaru lapunkban már ismertetett könyvéből (Nagyfiú uralkodik: Amerika Irakban harcoló zsoldosai) származik, és egy fiatal „zsoldi” vagyis „magánkatona” szavait adja vissza.
A KBR akár pitinek is nevezhető ügye békaperspektívából mutatja a háborúhoz és a „hadtáphoz” fűződő igen komoly üzleti érdekeket. A bagdadi amerikai követségen az elszámolási rendszer úgy működött, hogy a személyi azonosítókártya minden egyes lehúzásával egy teljes étkezést írtak jóvá. Akkor is, ha az illető fogyasztó csak egy szelet csokoládét vett magához. Azaz egy főre napi három étkezés (reggeli, ebéd, vacsora) felett már a KBR-nek dolgozott a képzeletbeli pénztárgép, miközben volt olyan nagykövetségi munkatárs, aki például két nap alatt huszonötször fordult meg a – számára legalábbis – ingyenbüfében.
A számvevő egyébként a követséget is elmarasztalta, amiért még meg is hirdette a pazarló nass-politikát: „Több kártyalehúzás = több sütemény”. Igaz, félve hozzátették: ezzel csak igazolni akarják a kiadásaikat, nem pedig tovább növelni.