Nem a női szeszélynek, érzelmeknek vagy fantáziának köszönhetőek az édességipar, a desszertkultúra lenyűgözően aromás költeményei, mert, hogy a édes íznek van valamiféle önálló és régtől való hatalma felettünk, hogy a keserűt eltakaró, beburkoló, mézes vagy cukrosan telt ízek, az utánuk való ösztönszerű vágyakozás uralkodik rajtunk biza' már vagy évezredek óta.

Az édes íz gyakorta megsegítette a politikát is. A francia és az olasz erotikus gasztronómia számos emléket őriz arról, hogyan lehet rafinált édes találmányokkal megpuhítani a kiválasztott hölgyet. Vagy egy uralkodót vagy egy egész birodalmat.
Mert maga XIV. Lajos király is egy édes, forró és illatos italnak köszönheti saját fogantatását, melyet az egyébként nejétől vonakodó édesatyjának szolgáltak fel egy viharos, ám utódlási szempontból eseménytelennek ígérkező éjszakán.
A francia királyi udvar, amely hosszú éveken tétlenül át figyelte az uralkodó pár különvált életét, a legenda szerint ezen az éjjelen szánta el magát a cselekvésre, mikor a király kénytelen kelletlen a Louvre falai között méltóztatott maradni.
A részére felszolgált ámbratinktúrát, mézet, alkoholt, rózsaparfümöt tartalmazó nedű feltehetően szerelmi izgalmat és átmeneti könnyű részegséget gerjesztett a királyban, s e hevületnek köszönhetően született meg minden idők legnagyobb és legpazarlóbb gourmet uralkodója, a Napkirály.

Vagy ott a német mese írók által félreismert,  mézeskalácsházikóban lakozó boszorkány. Maga a kísértés!

A történet igazi hőse, mégsem gonosz szőrös állú öregasszony, hanem egy fiatal gyönyörű lány, aki a  fejedelem udvarából az erdőbe menekül. A környékbeliek eleinte nem is tudnak betelni varázsos ízű édes-mézes süteményeivel, míg egy napon boszorkányság vádjával feljelentik, mert az ördögtől való lehet ez a tudás, ez az édes íz, amivel elbűvöli a pornépet … Kisvártatva erdei házát porig égve s őtmagát, az édességek hölgyét, fejedelem egykori sütőasszonyát holtan találják ...
S eljő a barokk , az édes udvarlás igazi stílusa! Mintha csak nőknek találták volna ki! Mert a barokkos hódolat, a szerelmi vallomás ízbéli megtestesülése maga a feldíszített, cikornyásan kimunkált torta. Lehet több emeletes, lehet bomba, gömb és lehet személyre szabott de mindig alkalomra szóló. A nemesség e-kortól már versengett a jobb cukrászokért, olyanokért akik értettek a cukorformák, alakzatok megmunkálásához. Egy- egy kiadós bálon igazi remekműveket szolgáltak fel, bástyákkal körül vett cukor- vagy marcipán várakat, melyeket édesízű iható patakvizek folytak körül...

Ám az idők változnak, s bár mondják, hogy a a mai cukrászdák, kávéházak is az udvarlásról szólnak, ám mi nők mintha már nem lennénk ugyanazok.
Soványra aszalt divatos mutánsokként üldögélünk a megrakott cukrászvitrinek mellett s maximum egy hervadó túrótorta jöhet nálunk számításba. Vagy még az sem. A kínálatba betört a fogyókúra, a Rigó Jancsi és a habos sarokház helyett a háborús viszontagságokat idéző répatorták ormótlan bazaltjai éktelenkednek tányérjainkon. Tényleg válság lehet...

Süteményköltemények francia cukrásztól