Akinek van kedve és mersze megmerítkezni a vakok világába, azok eddig számukra ismeretlen helyzetekben próbálhatják ki magukat. Bekötött szemmel, látássérült vezető kíséretében próbálhatják ki, milyen is a városi közlekedés, s milyen nehézségekbe ütközhet egy utcai átkelés, egy megálló megtalálása, vagy éppen egy járműre való felszállás. 

A szervezők megtanítják hogyan segíthet az eligazodásban a fehér bot, s hogyan működhetünk együtt négylábú segítőkkel, a vakvezető kutyákkal.

A rendezvényen részt vesz az Irigy Hónaljmirigy frontembere Sipos Péter – Sipi is, aki jelenlétével szeretné felhívni a figyelmet a fogyatékossággal élők helyzetére vagyis arra, hogy ne menjünk el csukott szemmel a problémák mellett.

Nyolcvanezren látás nélkül

Magyarországon több mint nyolcvanezer látássérült ember él, s csupán 5-6% talál képességeinek megfelelő munkát. Az elmúlt években már egyre több vak- és gyengénlátó gyerek tanul együtt látó társaival, ám az esélyegyenlőség megteremtéséhez még hosszú az út. 

Az ENSZ 1969-ben kiáltotta ki október 15-ét a Fehér Bot Napjának, amikor minden országban a nem látókra irányul a figyelem, hogy legalább ezen a napon gfelhívhassák a közvélemény figyelmét fogyatékkal élő társaik problémáira.

A hosszított kar

Guilly d’ Herbemont francia grófnő a ’30-as években figyelt fel a vakokra leső veszélyekre, s kezdet gondolkodni a megoldáson. A fehér bot ideálisnak tűnt, hisz már távolról is feltűnő, ugyanakkor „hosszított karként” is használható. Segítségével a nem látók baleset nélkül megtalálják az útpadkákat és a falakat, így pedig képessé válnak az önálló közlekedésre. A bot 1938-ban lépte át Svájc határát, ahol törvénybe foglalva tudatosították a lakosságban jelentőségét és a közúti forgalomban elfoglalt kitüntetett szerepét.