- Mi az ember tragédiája?
- Talán az a legnagyobb tragédiája, hogy múlnak az évezredek, mint Madáchnál, és nem változik az emberi természet. Föl vagyunk szerelkezve mindenféle alaptulajdonsággal: mohók vagyunk, irigyek, féltékenyek, gyávák és bosszúállók, és nem tudunk megváltozni. Ez azért óriási csapás nekünk.

- Ezekből a jelzőkből melyek igazak rád?
- Féltékeny tudok lenni, irigy talán, bosszúálló nem. Miket mondtam még?

- Gyáva?
- Hogyne, az is tudok lenni. Az ember persze figyeli magát, mi az aránya a rossz meg a jó tulajdonságainak. Ha tárgyilagosan nézem, és igyekszem nem nagyon kedvezni magamnak, azt mondom, több a jó tulajdonságom. És ennek a bizonyítványnak örülök.

- Azt mondják, te vagy a legnagyobb álmodozó. Egyetértesz ezzel?
- Azt már nem mondják álmodozónak, mikor az ember fantáziál, és ébredés után a leglényegesebbeket meg is csinálja - akár a legnagyobb értetlenkedések, hitetlenkedések közepette. A Merlin Színház alapítása fontos volt Budapest életében, a POSZT, a Pécsi Országos Színházi találkozó meg a szakmáéban. Szerveztünk Csepűrágó Ünnepet, Versfesztivált, és létrejött a semmiből a szombathelyi színház.

- Mi történne, ha holnaptól nem lenne színikritika?
- Velem semmi. Picit sem hiányozna. Sok kritikus tudja, hogy sajnos engem nem érdekel a színházi kritika. Nagyon rossz így kimondani, de nem is olvasom.

- Hiúságból nem?
- Igen, hiúságból sem, rengetegszer igazságtalanul bántottak. De hogy őszinte legyek: nem érdekel a véleményük. Ezen nagyon fel fogják kapni a fejüket: szerintem a magyar kritika színvonala legalább olyan rossz, mint a magyar színházé. Ez az én sommás és nehezen bizonyítható véleményem. Akkor tapasztaltam, mikor néha-néha beleolvastam ezekbe a cikkekbe.

- Miért gondolod, hogy a színháznak nincs szüksége külső mércére?
- Fontos lenne. Hogy állnak a kritikával a színházak? Ha dicsérik őket, szeretik, ha nem, nem. De adnak-e a kritikusok véleményére, változik-e bármi, nem tudom. Bizonyára hosszabb távon jelentkezik a hatása.

- Miben érzed legjobban a válságot?
- A saját életemben. Nekem is van kölcsönöm, hihetetlenül megnőtt a törlesztő részlet, napi pénzügyi gondokkal küszködünk, és mindig azt nézem, hogy áll az a rohadt svájci frank.

- Azért nehéz elhinni, hogy egy színházigazgató ilyen pocsékul keres.
- Nem tudom, a többiek hogyan élnek. De attól, hogy mi Szombathelyre költöztünk, rengeteg kiadásunk lett. Két lakást tartunk fenn, mert megmaradt a pesti is. Dupla a rezsi, és közlekedés sem olcsó.

- Miért sztrájkolnál?
- Ha a demokrácia tényleg bajba kerül, és ez kézzel fogható bizonyossággá válik, tuti, hogy hadra fogható leszek, szót emelek demokráciáért, sajtószabadságért, rasszizmus ellen.

- Ilyenkor a gyávaság nem lép közbe?
- Dehogynem. Bátorság kérdése, mikor mondom azt: eljött a cselekvés perce. A mérce felfelé tolása a gyávaság ismérve.

- Most hol tart a mércéd?
- Szerintem még nem kell tüntetni. Meg kell várni, mi lesz ennek az egésznek a vége. Most minden forrong.

- Nem biztos, hogy a végét kell megvárni, mikor már előre látható, milyen gumiszabályok vannak egy-egy törvényben. Amúgy betiltottak valaha téged vagy előadásodat?
- Kaposváron szerepeltem ilyen előadásban: Genet Balkonjában, Ács János rendezte.

- És amikor a Szabad ötletek jegyzékét mutattátok be a Radnóti Színházban, azt könnyedén engedték?
- A premier még a szocializmusban volt; azt mondták a Radnóti igazgatójának, Bálint Andrásnak, ezt így nem engedélyezik. Jordán annyi József Attila verset tud, csináljon ezekből estet. Végül úgy döntöttünk: a Szabad ötletek jegyzékébe beleteszünk pár verset. És így játszottuk ki a hatalmat.

- Volt, aki felháborodott az előadáson, a sok káromkodás miatt?
- Csak azok, akik úgy vélték, ez az anyag személyiségi jogokat sért. Szerintük József Attila terápiás naplónak írta, ezért csak az orvosára tartozik.