Az irányváltást részben praktikus okokkal magyarázzák: Joe Biden alelnök az egy héttel ezelőtti, müncheni konferenciával egyelőre kipipálta az Atlanti-óceán túlpartját, George Mitchell elnöki különmegbízott pedig még januárban a Közel-Keletet vette célba. Ráadásul Izraelben éppen átalakul a kormány.

Clinton útja előtti beszédében világossá tette: új alapokon képzeli el az ázsiai kapcsolatokat. A Foreign Affairs folyóirat hasábjain pedig kifejtette: ebben a században az amerikai-kínai viszonyt tartja a legfontosabb kétoldalú diplomáciai relációnak. A vasárnapi The Washington Post értesülései szerint az egész úton nem várható nagyobb bejelentés Clinton részéről, az azonban igen, hogy két területen is nyomást kíván gyakorolni Kínára. Az egyik régi vesszőparipája, az emberi jogok kérdése - ráadásul idén a dalai láma elűzésének 50., illetve a Tiananmen téri vérengzés 20. évfordulója külön apropót ad. A másik az éghajlatváltozás elleni erőfeszítés: Kína nemrég lekörözte az USA-t, és a világ legnagyobb károsanyag-kibocsátója lett. Az amerikai-kínai kapcsolatok javítását egyébként a Bush-kormány kevés külpolitikai eredménye között tartják számon. De egyre inkább a gazdaság uralja a viszonyt. Kína 700 milliárd dollár értékű amerikai államkötvénnyel rendelkezik, Timothy Geithner pénzügyminiszter nemrég a jüan árfolyamának manipulálásával vádolta meg, és kereskedelmi viták is várhatók a két fél között.

Kína egyben az észak-koreai atomprogrammal kapcsolatos hatoldalú tárgyalásokat is elnököli, és a dél-koreai vizit jelentőségét is emeli ez. Phenjant, amelyet a Bush-kormány nemrég vett le a latorállamok listájáról, Washington visszavárja a tárgyalóasztalhoz. Clinton a minap átfogó békeegyezmény tető alá hozását ajánlotta a koreai félszigetnek, ha a KNDK ellenőrizhetően lemond atomprogramjáról.