Az EIB részt vesz Afrika kifosztásában és lezüllesztésében
Az Európai Unió saját meghirdetett elveivel és célkitűzéseivel összeegyeztethetetlen hitelezési gyakorlatot folytat Afrika több, stratégiai jelentőségű országában - Csádban, Nigériában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban - a tulajdonosok, vagyis az EU tagállamok adófizetői által alig ismert nemzetközi pénzintézet, amely egyébként a világ legnagyobb köztulajdonban lévő bankja. Legalább is erről adtak beszámolót e három afrikai ország civilszervezeteinek képviselői a belga szenátusban, Brüsszelben a hét elején. Részletesen elmagyarázták azokat a gazdasági, környezeti és szociális károkat, amelyeket az EIB (Európai Beruházási Bank) által finanszírozott bányaipari beruházások/vállalkozások megvalósítása okoz a helyi közösségeknek.
Adóparadicsomokba eltérített közpénzek
Miközben az Európai Unió küldöttei Dohában az ENSZ fejlesztésfinanszírozási konferenciáján – szavakban legalább is – arról igyekeztek meggyőzni az Egyesült Államokat, hogy kötelezze el magát határozottabban amellett, hogy a fejlesztési segélyeket erőteljesebben össze kell kapcsolni a klímaváltozás, illetve az adómegkerülés elleni harccal, Brüsszelben a belga szenátusban Kumwamba herceg, a véres polgárháború által fojtogatott Kongói DK képviselője arról tartott felvilágosítást a belga törvényhozóknak, hogy az EIB úgymond elfelejt gondoskodni róla: az afrikai fejlesztésre adott pénzek ne adóparadicsomokban kössenek ki.
Thérése Mékombe, a chadi ügyvédnők egyesületének elnöke és Osayande Omokaro, a Friends of the Earth (A Föld Barátai) nemzetközi civil hálózat nigériai tagozatának képviselője a Nyugat Afrikai gázvezeték megépítésének negatív következményeit tárták fel. Egyikük totális kudarcként értékelte a Csád és Kamerun közötti, az EIB által társfinanszírozott csővezeték projektjét, amelyet még 2000-ben indítottak el. Miközben az egy mintaprojekt volt, amellyel bizonyítani akarták: magas kockázatú területeken is lehetséges csökkenteni a szegénységet olajipari fejlesztés finanszírozása révén, kiderült, hogy a vállalkozásból származó bevételek a fegyveres konfliktusokat fűtik.
A civilek szerint ezek a projektek többnyire az emberi jogok súlyos megsértésével, közösségek földönfutóvá tételével, a föld, a víz és a levegő szennyezésével járnak, gyakran előidézői a véres konfliktusoknak, továbbá a korrupció melegágyai.
"Energiabiztonság?"
Osayande Omokaro utalt rá, hogy az „energiabiztonságra” hivatkozva a közpénzekből hitelező EIB már a következő nagyszabású olaj- és gázvezeték-építési tervek finanszírozására, az energiahordozók Európába juttatására koncentrál. De, tette fel a költői kérdést, hogy lehet „biztonságról” beszélni, amikor a csádi, a darfúri és a Niger deltájában dúló konfliktusok mind a szénhidrogén-kitermeléshez kapcsolódnak.
Kumwamba herceg azt sürgette, vegyék elejét, hogy európai közpénzekből ilyen botrányos befektetéseket és üzleteket finanszírozzanak. Szerinte nyilvánvaló, hogy a hazájában dúló háború arról szól, hogy ki szerzi meg az ellenőrzést az ásványkincsek kiaknázásából remélt haszon fölött.
Anne-Sophie Simpere, a Friends of the Earth francia tagozatának képviseletében arra hívta fel a figyelmet, hogy az EIB-t alig ismeri az európai közvélemény nagy része, holott a pénzintézet hatalmas összeget költ el a fejlődő országokban, és a kitermelő szektorokban a legnagyobb finanszírozónak számít. Így állhat elő az a helyzet – tűnt ki a polgárjogi aktivista beszámolójából -, hogy az európai adófizetők többségének fogalma sincs róla: az ő pénzükből finanszírozott EIB-projekteknek katasztrófális hatásuk van Afrika „fejlődésére”, és nagy mértékben ellentmondanak az EU környezet és éghajlatvédelmi, valamint a szegénység csökkentésére és a konfliktusok elkerülésére irányuló törekvéseinek.
Simpere annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az európai nemzeti parlamenteknek, mint az EIB megbízóinak sokkal jobban oda kellene figyelniük a pénzintézet hitelezési gyakorlatára és arra, hogy a bank vezető grémiumaiban ülő képviselőik mikor, milyen döntésekben vesznek részt.
Az IFC (International Finance Corp.) honlapján található beszámoló egészen más színben tünteti fel a Csád-Kamerun-i vezetéképítési projektet. Szerintük az olajkitermelési és vezetéképítési vállalkozás, amely 1070 km csővezeték lefektetését jelentette hátom délnyugat-csádi olajmezőről a kameruni partoknál kialakított úszó létesítményig, több mint 13 ezer embernek adott eddig munkát Csádban és Kamerunban, több mint 400 millió dollár értékű infrastruktúra-javítással és több mint 680 millió dollár értékű köszbeszerzési szerződés megkötésével járt együtt. 2003-ban indult meg a vezetéken a fekete arany, s összességénem mindkét országban komoly hasznot várnak a vállalkozástól.
(CEE Bankwatch, NOL)
