- Nem akarjuk átvenni az állami feladatokat, csak segíteni akarunk a különösen súlyos megkülönböztetéssel élő nőknek - mondja Jó Marianna, a Marcia Presky Női Egészségmegőrző Program által indított és számos szervezet által támogatott „Egyenlő Eséllyel a Rák Ellen" elnevezésű program vezetője. Az emlődaganat Magyarországon a vezető halálozási okok között szerepel, évente több mint 2000 áldozatot követelve magának, ugyanakkor az emlőműtöttek száma is ijesztő mértékben növekszik, 7500 új esetet diagnosztizálnak minden esztendőben. A Marcia Presky Női Egészségmegőrző Program, amely 2009-ben is folytatja munkáját Magyarországon, épp most zárja le idei pályázatát, amelyet a kistelepülések egészségügyi mutatóinak javítására írt ki. Kis falvak, távoli települések jelentkeztek felhívásunkra, és a program keretében 20 projektet tudunk támogatni, amelyek mind helyi (sokszor kistérségi) összefogásban szerveződnek - folytatja a kampány gazdája, aki egyébként a nemzetközi American Jewish Joint Distribution Committee (JDC) munkatársa.

- Milyen hátteret ad a JDC a mellrák megelőzéséhez?

- A JDC 1914 óta működik azzal a céllal, hogy segítse a nehéz életkörülmények között élő zsidó embereket szerte a nagyvilágban, ám különös missziójának, erkölcsi kötelességének tekinti, hogy a nem zsidó, de szegénységgel sújtottak szenvedésén is enyhítsen. A JDC Nemzetközi Fejlesztési Programja több mint negyven országban végzi ezt a munkát, ám a kilencvenes évektől tevékenységét az emlőrák megelőzésének segítésére is kiterjesztette. A kezdeményezés első lépéseként kapcsolatba lépett a mellrákból gyógyult nők csoportjaival, főképpen Izraelből, Csehországból, Ukrajnából és a Palesztin fennhatóság alatt lévő területeken élőkkel. A gyógyult asszonyok tapasztalatainak összegyűjtése, tudásának átadása nagy segítséget jelentett, és végül ez az összefogás vezetett oda, hogy Bosznia-Hercegovinában, Oroszországban és Magyarországon is megalakult a Women's Health Empowerment Program, vagyis a Női Egészségmegőrző Program, amely a mellrák korai felismerésének segítését tűzte ki célul.

- Milyen más civil szervezetekkel működnek együtt?

- Elsősorban a Susan G. Komen for the Cure emlőrák ellenes alapítványt említeném, amelyet Nancy G. Brinken (az USA volt Budapesten akkreditált nagykövete 2001-2003 között) hozott létre éppen személyes érintettsége okán, hiszen emlőrákban elhunyt nővérének emléke ösztönözte a világméretű mozgalom elindítására. Mára gyógyult betegek, segítők, önkéntesek, aktivisták tömegei vesznek részt a nők meggyőzésében, a felvilágosító munkában, ugyanakkor a hozzáférhető, minőségi betegellátás megteremtésében, és persze új gyógymódok mielőbbi felfedezésében. Az "Egyenlő Eséllyel a Rák Ellen" program anyagi és szellemi segítséget kap a Nyílt Társadalom Intézettől is (Roma Programok), amiért nagyon hálásak vagyunk. A Magyar Vöröskereszt önkéntesei nélkül sem működne a program. Eredményesen dolgozunk együtt partnereinkkel, a Magyar Védőnők Egyesületével, az Országos Egészségfejlesztési Intézettel, a Roma Integráció Évtizede Titkárság Alapítvánnyal, a Magyar Rákellenes Ligával, a Rákbetegek Országos Szövetségével, "A rák ellen, az emberért, a holnapért!" Társadalmi Alapítvánnyal, az Egészséget Mindenkinek Alapítvánnyal, a Primavera Alapítvány munkatársaival és az ÁNTSZ-szel is.

- Az eltelt két év alatt milyen tapasztalatokat gyűjtöttek?

- Sok segítséget nyújtottak a civil roma szervezetek, megismertettek bennünket azokkal a módszerekkel, hogyan tudunk kapcsolatba kerülni egyes közösségekkel. A roma származású nők az átlagosnál is szemérmesebbek, sok és mélyről jövő előítélet övezik őket. Ódzkodnak az intim vizsgálatoktól, ám mivel körükben igen magas a rákos megbetegedések aránya, különleges odafigyelést igényelnek. Pécsett például egyesével, személyautóval vitte a helyi roma civil szervezet az asszonyokat Meszesből a szűrőállomásra, de mindenhol más módszer működik. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében vannak olyan települések, ahol hajnalban el kell indulni Miskolcra a szűrésre, ám először az ellenkező irányba kell utazni busszal, hogy aztán elérhető legyen az a vonat, amely végül bevisz a megyeszékhely modern, "multifunkciós" szűrő központjába. Ilyenkor a helyi önszerveződésen alapuló mobilszűrés segíthetne, vagy a közös beutazás, mint ahogy Encsen történt tavaly. Másik példa, hogy Kiskőrösön a Roma Civil Szervezet közreműködésével a város teljes, 45-65 év közötti női lakosságára kiterjeszthettük a szűrést, akkora volt az érdeklődés. De eljutottunk Tiszadobra is, a Volt Állami Gondozottak Országos Szövetségének közreműködése révén, valamint Tiszaburára a helyi védőnő által kezdeményezett szűrőprogramra. Felbecsülhetetlen értéke van a helyi összefogásnak, jobban kellene "használni" ezt az erőt.

- Idén az értelmi fogyatékossággal élő nők szűrési arányának emelését tervezik, amely illeszkedik az ENSZ Fogyatékos Személyek Jogairól Szóló Egyezményéhez, és amelyet Magyarország szintén ratifikált. Hol tart a megvalósítás?

- Az intézményekben élő nők helyzetéről most kezdjük gyűjteni az adatokat, de alapvető feltételezésünk, hogy a mentális hátránnyal élők nehéz helyzetben vannak éppen cselekvőképességük jogi korlátozása miatt. A programon dolgozó partnerekkel most látogatunk el néhány nagy létszámú vidéki intézménybe, hogy a helyi önkormányzatokkal, civil szervezetekkel együtt elősegíthessük azt a szintű együttműködést, amely biztosítja az ő szűrésüket és felvilágosításukat. Keressük továbbá a kapcsolatot mozgássérültek érdekképviselőivel, hiszen fizikai korlátaik miatt nekik szinte lehetetlen például egy mammográfiás szűrővizsgálaton részt venni. Pedig az egészséghez mindenkinek joga van.