Nem új keletű vélemény az arab nacionalizmus felmagasztalása - írja a szerző. Pár hónappal korábban épp e témáról beszélgetett egy olyan arab vezető értelmiségivel, akinek a véleményét már igen hosszú ideje mérvadónak tartja. Az illető szerint az arab világ egy szörnyű és igen veszélyes ideológiai vákuumba került, nincs ami összekösse tagjait. A világon minden nemzet büszke nacionalista hagyományaira, leszámítva az arabokat, s ez utat nyit a vallási szélsőségek előtt, melyek apró helyi csatározásokba bonyolódnak, elveszítvén az esélyt a modernizációra - írja a globusz.net.

Nem is lehet kérdéses - állapította meg az idézett vezető arab értelmiségi -, az egyetlen válasz a kihívásokra az arab nacionalizmus felélesztése, annak ellenére, hogy az eddigi efféle próbálkozások - a nasszerizmus, a baathizmus vagy Szíria levantei nacionalizmusa - mind tévedtek valahol, s nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.

Az elmúlt évtizedeket a furcsa ideológiák még furcsább kavalkádja jellemezte az arab országokban - állapítja meg al-Rashed -, egyszerre kísérleteztek nacionalizmussal, kommunizmussal és iszlamizmussal, és sorra mind kudarcot vallottak. Elég Nasszerre gondolni, aki egy pánarab birodalmat akart a nacionalizmus ideológiájára alapozva létrehozni, ám a szírek azonnal ellene fordultak, féltvén függetlenségüket.

A másik jellemző példa még horrorisztikusabb jelenetekkel volt terhes. A Baath Párt Irakban meghirdette az „örök arab nemzet" ideológiáját, ám nem kellett hozzá sok idő, hogy lelepleződjék, a magasztos célok mögött mindössze aljas és kegyetlen hatalom-akarás húzódik. Nagyjából ugyanez mondható el az „arab kommunizmusról" is, melynek egyetlen valós kísérlete Dél-Jemenben zajlott, hogy néhány év rémes kegyetlenkedés után zökkenőmentesen átadja helyét az ugyanolyan véres és borzalmas iszlamista kísérletnek, amikor is már nem az egyenlőség, hanem Allah nevében követték el ugyanazok a gyilkosságokat.

Az elmúlt hetven év alatt az arabok láthatóan közönyösekké váltak az ideológiákkal szemben, bár a jelek arra utalnak, hogy az arab nacionalizmus vágyálma azért élő maradt körükben, annak dacára, hogy ennek objektív feltételei sem adottak, hisz számos etnikai csoportosulás egyáltalán nem számít arabnak, mint például a berberek, a kurdok, a türkmének vagy az afrikai iszlám hívők. Az iszlám sem egységes, elég a síita-szunnita ellentétre utalni, ami csak a leglátványosabb elválasztó faktor, de még ezen belül is tovább polarizálódnak a szembenálló csoportok, például a szunniták szalafistákra, a Muszlim Testvériség elkötelezettjeire, szufistákra és így tovább bomlanak tovább.

Mindez nem ígér megoldást a jövőre nézve, legyenek akármilyen bölcsek is az elvárások - állapítja meg al-Rashed.