De lehet, hogy nem. Lehet, hogy csak az elfogultság beszél belőlünk, viszont elfogultnak lenni jó. Kivált, hogy az East zenéjébe és alapító gitárosának, Varga Jánosnak játékába, a japán King Records-licenc kiadásának köszönhetően azért mégiscsak belekóstolhatott a világ. Meg hogy a nyúlós-nyálas táncdalok, és a magát őszintének hazudó, de azért sokszor nagyon is hamisan kacsingató kemény rock környezetében igencsak üdítő volt az intellektuálisabb muzsikát játszó East feltűnése.

Az egyik könnyűzenei lexikon így kezdi a róla szóló ismertetőt: "Az első vidéki zenekar, amelyik nemcsak szerencsét próbálni indult a fővárosba, de meg is találta azt." És tényleg. Telt házas bulik mindenütt, állandó fellépések az Ifi parkban, mígnem a nimbuszt kissé lerombolta az a néhány felvétel, amelyen immár oda nem illő énekesek zavartak a képbe: Takáts Tamás vagy Homonyik Sándor például.

És azért az sem kis dolog, ha valakit még évtizedek múltán is tisztelnek eastes múltja miatt; Varga János gitáros bizony elmondhatja ezt. Ha manapság róla beszélnek, szinte mindig megemlítik: "az East egykori gitárosa". Így aztán pillanatok alatt mindenki tudja, kiről is van szó. Pedig a mester a legendás idők óta tett egy-két kitérőt a fúziós dzsessz (Crack Orchestra), az alternatív megszólalás (Art Reaktor) és a húzós rock (Cikk-Cakk Company) területére.

Azt mondja: kitérő ide, kacskaringó oda, lelke mélyén talán mindig az eastes érzések motoszkáltak, és ennek köszönhető, hogy 2000 nyarán elkészítette a Wings of Revelation I. című albumot, amely itthon is fogyott rendesen, de a nemzetközi fogadtatása is figyelemre méltó volt. Talán ez adott lendületet ahhoz, hogy karácsony táján piacra dobja a lemez második részét, amelyen a dobos Király István mellett közreműködött Háry Péter chapman stick zenész és Nagy Szabolcs billentyűs is. Progresszív és szimfonikus rock, kemény, szárnyaló, a divatos irányzatokra magasan fütyülő album lett ez. Nagy sikerű franciaországi és belgiumi fellépést követően február 6-án, este nyolc órakor a Petőfi Csarnokban is hallhatják az East egykori, Varga János mai rajongói, akik megbizonyosodhatnak arról, hogy sem a hasig érő szakáll, sem Varga mester ujja nem akad a húrok közé ma sem; pont úgy virgázik a gitáron, mint hetven táján az Ifi parkban.