A szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A jogszabályba ütköző szerződés érvénytelen. Nincs olyan jogszabály, amely tiltja, hogy a tartós jogviszonyokban, mint amilyenek például a hosszú távú ingatlanbérletek, a felek abban állapodjanak meg, hogy a bérleti díj időszakosan változzon. Az esetek zömében a változást a bérbeadó egyoldalúan határozhatja el. Hogy ez ne vezessen önkényes díjemeléshez, a változtatást objektív feltételekhez, rendszerint a hivatalosan közzétett inflációhoz kötik. Ez sem ütközik jogszabályba. Az már más kérdés, hogy az ingatlanpiaci trendek nem vagy nem mindig, illetve nem teljesen követik az inflációs folyamatokat. A béringatlanok piacán évek óta tapasztalható, hogy a kereslet korlátozottsága nem teszi lehetővé a bérleti díjak növelését olyan mértékben, mint amit az infláció indokol, sőt - a frekventált területek és ingatlanok kivételével - a bérleti díjak csökkenése tapasztalható. Ez az oka, hogy számos esetben az inflációnak megfelelő bérnövelés nem realizálódik, sőt a bérbeadó a bérlő megtartása érdekében a bérleti díjból enged.

Az inflációs hozzáigazítás következetes alkalmazása ugyanis ahhoz vezetne, hogy a bérlő több bérleti díjat fizetne, mint egy új szerződés esetén. Ha a bérbeadó nem hajlandó a bérleti díjat a piaci átlag vagy az adott épületben kötött új szerződések szintjére csökkenteni, a bérlő máshol keres ingatlant, vagy ha a szerződéstől nem tud szabadulni, a bíróságtól kéri a bérleti szerződés módosítását. Még valószínűbb a pereskedés, ha a szerződés nem tartalmazza az indexálás lehetőségét. Ekkor nyilvánvalóan a bérbeadó kényszerül perindításra, mert ettől reméli a piacszerű bérleti díj elérését. Számos perben sematikus a bizonyítás, vagy a bíróság az inflációt köztudomásúnak tekinti, bizonyításra nem is tart igényt, hanem a bérleti díjat az inflációnak megfelelően automatikusan felemeli. A Fővárosi Bíróságnak egy a közlemúltban megszületett jogerős határozata azonban rámutat arra, hogy a bérleti díjemelés nem egyszerű matematikai művelet, mely során a bérleti díjat az inflációval fel kell szorozni. A bíróság szerint önmagában az a tény, hogy van infláció, és emiatt a jövőben megnövekedhetnek az ingatlanfenntartás költségei, nem lehet oka a bérleti díj felemelésének, hanem a bérbeadónak bizonyítania kell azt, hogy az infláció őt olyan helyzetbe hozta, hogy a bérlemény fenntartása körében már a valóságban is keletkeztek többletköltségei. Ha ezt nem bizonyítja, akkor igénye nem megalapozott.

Nem szabad összetéveszteni a szerződésekben előírt indexálást azzal az esettel, amikor az önkormányzat rendeletben határozza meg, hogy a bérleti szerződésnek tartalmaznia kell az inflációs emelés egyoldalú és rendszeres lehetőségét. Az értékgarancia ilyen kikötése az Alkotmánybíróság szerint alkotmánysértő, mert az inflációs ráta nem minősül olyan ténynek, illetve adatnak, amely jogszabály tartalmává tehető. Az Alkotmánybíróság azonban csakis a bérbeadással kapcsolatos jogszabályok tartalmát illetően mondta ki az alkotmányellenességet.