A nagy sóbiznisz

Lakosonként 22 kilogramm "síkosságmentesítő" Budapest útjain

Budapesten 3300 kilométer hosszú úthálózatot kell megtisztítania a Fővárosi Közterület-fenntartó (FKF) Rt.-nek egy-egy kiadósabb havazás nyomán. A munkák során főként az úgynevezett útszóró sót, a homokot és ezek keverékét, valamint a zeolit nevű síkosságmentesítő anyagot használják. Mint azt a társaság gazdasági vezérigazgató-helyettesétől, Siklósi Tamástól megtudtuk, az idei télen eddig összesen 40 ezer tonna síkosságmentesítő anyag fogyott el. (Ez meglepően soknak tűnik, főként annak tükrében, hogy Pest megyében, a budapestinél mindössze ezer kilométerrel rövidebb úthálózaton eddig 8800 tonna síkosságmentesítőt használtak fel. Az FKF Rt. szóvivője, Szegedi Péter a nagyságrendet firtató kérdésünkre kijelentette: "Nem tévedés, valóban 40 ezer tonna só, homok és zeolit fogyott el eddig." Ezt azzal indokolta, hogy november eleje óta majd mindennap szórniuk kellett az utakat. Gépeiket ugyanis nemcsak havazás után kell az utakra küldeni, de akkor is, amikor fagypont alá süllyed a hőmérséklet. Az elmúlt két hónapban pedig szinte minden éjjel fagyott, vagyis az éjszakai folyamatos sózás nélkül reggelenként jégpályává változtak volna a fővárosi utak.)

Az FKF Rt. a sót tonnánként 11 ezer forintért, a homokot köbméterenként 600 forintért, a zeolitot tonnánként 13 ezer forintért veszi. A közbeszerzési értékhatár felett nyílt pályázatot írnak ki, egyéb esetben a legkedvezőbb ajánlatot választják. Az FKF Rt. főbb beszállítói a Méhes Kft., az Octopus Kft., a Dunasol Kft., a Kvarchomok Kft. és a Geoproduct Kft.

Az idei téli kiadásokra vonatkozóan annyi információt kaptunk, hogy a "síkosságmentesítés" költsége Budapesten meghaladja a négyszázmillió forintot. Az autósok és a gyalogosok számára persze bizonyára hihetetlen, hogy ennyire "besóztak" volna bennünket, ennek ugyanis a hétköznapi tapasztalatok ellentmondanak. Az erre vonatkozó kérdéseinkre azt a választ kaptuk: a szakemberek egy tél "megtervezésekor" 50-75 sózásos nappal számolnak, és úgy kalkulálnak, hogy alkalmanként minden négyzetméterre 10-20 gramm sót szórnak ki. S valóban: ha a budapesti 3300 kilométer hosszúságú úthálózat minden négyzetcentiméterét lesózták, akkor a 40 ezer tonnából 12 kilogramm jutott minden kilométerre. Ami egyben azt is jelenti, hogy a főváros minden egyes lakosára - 1,8 millióval számolva, és a csecsemőket is beleértve - 22 kilogramm só vagy más sóval kevert hóolvasztó anyag "jutott" az elmúlt két hónap folyamán. A kérdés az, hogy valóban mindenhová eljutott-e az a száz sószóró autó, amely az adatok szerint november közepétől január végéig kiszórta a városban az irdatlan mennyiségű anyagot a közutakra. Hogy mi lesz a sózás következménye, az hamarosan kiderül (ld. keretes írásunkat).

A Pest Megyei Állami Közútkezelő Kht. november 10. és január 27. között 8300 tonna sót, 318 tonna zúzalékot és homokot, valamint 196,4 tonna folyékony sót, azaz calcium-clorid-magnézium- clorid keveréket használt fel a régió 2350 kilométer hosszú úthálózatának síkosság-mentesítése során - tudtuk meg a társaság szóvivőjétől, Pásztor Zoltántól. Mint mondta, a sót tonnánként 12-13 ezer forintért vásárolják. Az ár attól függően változhat, hogy melyik telephelyre kell szállítani az anyagot. Az utóbbi öt évben egy német-magyar vállalat, a Magyar Plastiroute Kft. nyerte meg a közbeszerzési pályázatokat: a cég Romániából és Ukrajnából származó sóval látja el a társaságot. A folyékony só tonnája 18 ezer forintba kerül - ezt egy Budapesthez közeli kisvállalkozástól veszik. A közútkezelő a zúzalék tonnájáért 1200 forintot fizet, de ezt az anyagot nem központilag szerzik be, az üzemmérnökségek külön-külön vásárolnak a telepekhez közeli bányáktól.

Sok sót kiszórtak a kis megyékben is. A Heves Megyei Közútkezelő Kht. január elsejétől két héten át ezer tonna sót terített szét a főutakon (540 kilométer). Vas megye útjaira 1500 tonna hagyományos ipari kősót használt el az Állami Közútkezelő Kht. Itt a són kívül 2000 tonna egyéb zúzalékot, homokot és salakot is használtak.

A sózás leginkább az út menti növényzetet károsítja. A sóból (nátrium-klorid) a kloridion ugyanis a gyökéren keresztül felszívódik, majd lelassítja a fák növekedését, a fiatalabbakat el is pusztíthatja. A kiszórt nagy mennyiségű, helyenként felhalmozódó só megváltoztatja a talaj kémhatását, a elpusztíthatja a talajlakó szervezeteket. Előbb-utóbb - az olvadt hólével vagy a talajvízzel - a só nagy része a Dunába kerül, károsítva a folyó élővilágát. A konyhasó a gépkocsik kipufogógázaiból származó nitrogén-oxidokkal reagálva sósavat alkot, ami korrodálja a hidak, a felüljárók fémszerkezetét és a gépkocsikat is. A sószórásos jégtelenítés eredményeként a talajba rejtett közművek is károsodnak. A sózás káros hatásainak kiküszöbölésére régóta keresik az alternatívákat. A célnak megfelel a homok, a sóder, a természetesen lebomló faforgács és a több nemzeti parkban sikeresen alkalmazott gránitkő zúzalék is. Győrben hat éve egy vinasz nevű szeszgyári mellékterméket használnak hó- és jégmentesítésre. Ez az anyag a sóval ellentétben akár mínusz 10 fokig is megbízhatóan alkalmazható.