A nagy igyekvéssel újraindított valóságshow-kból két következtetés vonható le. Az RTL Klubon futó ValóVilágból az, hogy a csatorna minden eddigit alulmúló mélyrepülésben van, a TV 2 Big Brother produkciójából pedig az, hogy a műsorba beimádkozott sztárok közül azok, akik komolyan is gondolják saját sztárságukat, mérhetetlenül ellenszenvesek.

Az RTL Klub az elmúlt évben sajnálatos, ám egyértelmű változáson ment át. A televíziózás eszméjét legalább a felszínen valamelyest tisztelő, néha még gondolkodni is képes csatornából az elmúlt időben cinikusan garázdálkodó, nézőnyúzó, pénzügyi lebonyolító szerv lett, tele égbekiáltó baromsággal, melyhez ráadásként valami egészen életidegen gőg társul. Arrogánsnak lenni bizonyára jövedelmező befektetés az üzleti tárgyalások dzsungelében, de a csatorna urai és uracskái elfelejteni látszanak, hogy televíziót és nem gigantikus monopoly játékot csinálnak. Szívük joga persze, de szeretném hinni, hogy lesajnálásból, erőből és butaságból hosszú távon nem termelődhet pénz. Annyi legalábbis nem, hogy képes legyen jóllakatni az éhes managereket.

A ValóVilág második szériájában a műsor mindenek felett álló művisége a legszembetűnőbb. A szerkesztők egyetlen tenyészetből válogattak, így udvarolva célközönségüknek, a plazajáró, karcsú derekú, széles hátú, és sokszor a kegyetlenségig beszűkült huszonéveseknek. Az RTL azt tesz, amit akar, úgy keres pénzt, ahogy a gyomra bírja, de úgy sejtem, hogy igénytelenségük nem jár következmények nélkül. Hűvös és példaadóan kelet-európaira adjusztált fiataljaik olyan riasztóak, hogy bárhogy is kurjongat a bomlott személyiségű Stohl műsorvezető, nem lehet őket szeretni. A ValóVilág2 egyelőre ostoba bábjátéknál nem több.

A TV 2, bár megpróbál bölcsebben eljárni, mégis zátonyra fut. Hűséges hírességei mindent megtesznek azért, hogy lejárassák a Big Brothert. És áldásos tevékenységüket siker koronázza. A szerkesztők által összefogdosott szánalmas kompánia nemcsak a TV 2-nek, és nemcsak a Big Brothernek tesz rosszat, de rosszat tesz mindannak az eszménynek is, hogy aki képes valamit összehozni a képernyőn, annak valamennyire strukturált személyisége is van. Mondjuk némiképp intelligens és fegyelmezett. De most a Big Brother hírességeket összezáró néhány napja alatt kiderült, hogy ez éppen ellentétesen működik. A házban élő Bochkor Gábor és Vujity Tvrtko, a két televíziós, sunyiságban, bárdolatlanságban és rossz emberi minőségben alulmúlhatatlan. Az első este Vujity a nála ötvenszer képzettebb és finomabb Sebeők János első idegen kifejezésének hallatára úgy rúgta ki maga alól a széket, és úgy kezdett fuldokolni a nevetéstől, mintha egy komédiát játszana az agyalágyult filoszok baromságairól, nyilván a tájékozatlanabb nézők kegyeit keresve. Pedig Sebeők csak azt mondta, hogy Konrad Lorenz, és azt, hogy imprinting - és mellesleg tökéletesen világos volt minden mondata. Bochkor ennél kegyesebb velünk. Ő csak matt és fennhéjázó és óvatoskodó. Egy erőtlenül halványuló alsztár. A többiek magukat adják: egyszerűek, unalmasak, próbálják megtalálni számításaikat az idióta beköltözéses ötletben. Vujity azonban fájdalmas. Okoskodásai és mélyen szálló teoretizálásai mögött egy sportszerűtlen, a közönség számára értéktelenebb, azaz kevésbé híres társaival kifejezetten lekezelően bánó, gyenge és ellenszenves ember bújik meg. Neki nem érte meg ide beköltözni. Márcsak azért sem, mert a fáradt szerkesztői ötleteken túl leginkább neki köszönhető, hogy a Big Brother mostani próbálkozása nézhetetlenre sikerült.