Sínészek és rendezők

Most tegyük kezünket a szívünkre, és kérdezzük meg magunktól: tényleg vizes lesz-e a hátunk az izgalomtól, ha arról olvasunk az internetes világháló egyik magyar honlapján, hogy mi a különbség a trolibuszok felső vezetékeinek karos, illetve kengyeles felfüggesztése között? Valóban úgy érezzük-e, hogy jéghideg kéz markolássza tarkónk környékét, ha nem látjuk azt a szenzációs felvételt, amelyen 2001. augusztus 20-án a 931-es járatszámú trolibusz a Kozma Ferenc és a Kálmán Imre utca sarkán éppen tolat?

Meg fognak lepődni: bizony akadnak a városi és elővárosi közlekedésnek megszállott szerelmesei, akik az efféle információktól és fotográfiáktól úgy gyengülnek el, mint kamaszlány egy zuhanyozóban készült Ricky Martin-kép láttán.

Ilyen ez: kinek a pop, kinek a felső vezeték.

De ez mind semmi. Képzeljék el azt a közlekedésrajongó tagtársat, aki zsebben hordható információs füzetével járja a várost, és amikor például felszáll egy villamosra, előbb megnézi az úgynevezett pályaszámot (nevezzük a laikusok kedvéért rendszámnak), majd mindentudó füzetébe tekint. Vizslatja egy darabig, aztán sokatmondóan dünnyögni kezdi: nos, igen, ez az a járat, amelyet 1972. december 12-én 13 óra 14 perckor állítottak forgalomba, nagyjavítások ekkor és ekkor, \'84 májusában azt sprayzték az oldalára, hogy Hajrá, Fradika!, a bal hátsó tengelyén meg van egy kerti törpe alakú anyajegy. Azt talán az értetlenkedő olvasó is átérzi, milyen mértékben növelik a komfortérzetet ezek az információk.

Vagy képzeljük el az internet információs sztrádáján Hamster fedőnéven száguldozó fiatalembert, aki meg a magukra hagyott, immár feleslegessé vált fővárosi villamossíneket vadássza, s miután előbányászta azokat a gazból, fényképet és pontos dokumentációt készít róluk.

Van egy-két honlap az interneten, amelyet a fent említett urak naponta felkeresnek, akad egy-két beszélgetőfórum, ahol összeakadnak, fotót, információt, anekdotát, mániát cserélnek. Ám mielőtt végképp azt hinné a kedves olvasó, hogy olyan emberekről van szó, akiket alaposan megrágott az élet, és a világból kivonulván már csak haszontalan bogaraiknak élnek, gyorsan tegyük hozzá: ezeken a honlapokon bizony a főváros szempontjából nagyon fontos közlekedéstörténeti adatok, közlekedésszervezési információk, szakmai különlegességek is olvashatók.

Itt van például J. Howard, aki nem tévesztendő össze P. Howarddal, azaz Rejtő Jenővel, bár kétségtelen: ő is kalandokban utazik. Csakhogy ő a főváros közlekedésének szakmai kalandjait kedveli, és állítja: ezek sem kevésbé izgalmasak, mint egy sivatagi kalamajka. J. Howard, azaz Horváth János nyomtatott áramkörök tervezésével foglalkozik, mondhatjuk, mérnöki munkát végez, szabadidejében azonban Budapest múlt- és jelenbeli közlekedésének adatait, érdekességeit gyűjti, amelyeket aztán internetes honlapján haladéktalanul rendszerez is. Szakemberek számára a trolibuszok felső vezetékeiről ír, várostörténészek és mezei érdeklődők számára meg a korabeli közlekedés érdekességeiről: a Warszawa taxikról, a város egykori bűz- és zajgenerátorairól, a farmotoros Ikarus buszokról vagy a Tátra villamosokról. Mellesleg városi anekdotákat tesz fel honlapjára, és J. Howard néven (na miről másról, mint a közlekedésről) írt saját regénykezdeményeit is.

Sőt!

Vizsgázott trolibuszvezetőként pusztán kedvtelésből hétvégeken úgynevezett "besegítőként" még trolibuszra is pattan, hogy szabadidejében a forgalom aktív részeseként maga is a villanybusz nyergében rója Budapest utcáit.

Beszélgetünk vele Budapestről, négyes metróról, felszíni közlekedésről, mígnem szóba jön Szabó István filmrendező neve, aki filmjeiben több jelenetet forgatott villamosokról, illetve azok belső tereiben. Tudja, emeli fel a mutatóujját Horváth úr, Szabó István nem véletlenül Oscar-díjas rendező. Ő ugyanis, bár filmjeiben - tudomásom szerint - egyetlen villamoskocsit használt, a különböző jelenetekben nem felejtette el átfestetni rajta a pálya- és a járatszámot!

De aki ezek után még mindig lesajnáló kézlegyintéssel intézi el a közlekedésbarátok furcsa kedvteléseit, annak elmondjuk: nemrégiben végzett közlekedésmérnököket is bevonva megalakították a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesületet is, amelyre a szakemberek figyelmét is felhívjuk. Mostanában, amikor mindenki az összeomlástól félti Budapest felszíni közlekedését, nem árt meghallgatni azok véleményét is, akik, meglehet, számtalan furcsasággal és különös hobbival együtt éjt nappallá téve szöszmörögnek azon, hogy a világ tudomására hozzák, miként mentek a dolgok azokban az időkben, amikor még elviselhetően működött a főváros közlekedése. Ha úgy tetszik, azon, miképpen tehető rendbe ez a már-már brutális, elviselhetetlenül zsúfolt város, Budapest.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.