A lottó olasz eredetű, Benedetto Gentile szenátor dolgozta ki a játék szabályait. Az első állami húzást Genovában rendezték 1620-ban, nálunk Budán, 1770-ben. 1897-től hatvan évet kellett várni, hogy újra hetente kísértsük a szerencsét.
A pénz gonddal jár
Sok pénz! Rengeteg pénz.
Amikor ezek a sorok íródnak, még nem lehet tudni, elviszi-e valaki a hét végén a rekordnyereményt, a hétköznapi ember számára felfoghatatlan másfél milliárdot. Akár most, akár később azt, hogy ki lesz a nyertes, nem fogjuk megtudni. A szervezett szerencsejátékok egyik alapszabálya - ma úgy mondanánk, személyiségi jog -, hogy a nyertes nevét se a kaszinók, se a lottót-totót szervező társaságok nem adhatják ki. Vigyáznak is a titokra, mert "problémák esetén" perelhetők lennének és tetemes kártérítést kellene esetleg fizetniük.
"Probléma" adódhat ugyanis elég. Nagy összeg nyertesének lenni sem minden szempontból fenékig tejfel. Még akkor sem, ha valaki számtalanszor elképzelte már, mit is csinálna a nyereménnyel. Ide ennyit, oda annyit, aztán mégse, talán úgy lenne jó, talán mégse... Hirtelen nagy összeghez jutni - ennek is vannak, ha nem is árnyoldalai, legalábbis bonyodalmai. (Persze nekünk legyen mondva, de mégis.)
Maga a hirtelen jött öröm is pszichés (gyakran testi) megterhelést, megrázkódtatást okoz, amit hamar követ az előttünk álló szokatlan döntések lelki terhe, s az ezzel járó elbizonytalanodás. Először is az, hogy hátha mégis tévedés van. Vissza az egész. Aztán az, hogy néhány perc vagy óra alatt megváltozik a szűkebb és tágabb környezetünkben betöltött státusunk. A pénz más pozícióba helyez bennünket, a pénz hatalommá válik, amihez nem szoktunk. Előhozhat rossz tulajdonságokat: hatalmaskodni kezdünk. Kegyeket osztunk, aztán újra osztunk. Megsértődünk, mert nem találjuk elegendőnek a hálát. Jobb, ha az embert irigylik, mintha maga kénytelen irigykedni, de a hirtelen szerencsést (aki "nem tett a gazdagságáért semmit, csak szerencséje volt") irigyelni kezdik. Megváltoznak emberi viszonylatai: a pénzen, amit másoknak a magáéból ad, szeretetet vár, de azonnal kétsége is támad, hogy talán mindenki csak a pénzéért szereti környezetében. Megjelenik a "kincs gondja", hogy el ne veszítsük azt, amihez hozzájutottunk. Jégre ne vigyenek. Be ne csapjanak. Tönkre ne menjenek a bankok, ahol a pénzünket tartjuk. Tönkre ne menjen a forint vagy az euró, vagy a dollár. Miért mutatták be nekünk (hozták a nyakunkra) azt az embert (távoli rokont, az ismerős ismerősét, a barát barátját), aki tegnap itt volt.
Persze mindenkinek, aki e sorokat olvassa és lottózik, ettől még jó nyerést kívánunk. De a nyeréshez erős, stabil személyiséget is.