A délnyugat-ausztráliai Esperance városát a nyolcvanas évek közepén az elnéptelenedés fenyegette. A környékbeli farmok teljesen tönkrementek. A helyi vállalkozásfejlesztő iroda megalapítása azonban - egy különösen tehetséges, tapasztalt menedzser segítségével - megdöbbentő sikerrel járt. Harminckétezer ausztrál dollár befektetetéssel ezerszázalékos megtérülést értek el. A városban harmincöt sikeres vállalkozás indult, az egy munkahely megteremtésére eső költség az átlagosnak töredéke volt.

Az angolszász országokban több száz hasonló helyi vállalkozási iroda működik, évente százezres nagyságrendben teremtve új munkahelyeket. Hasonlóan sikeresek az egy helyen élők szövetkezetalapítását segítő irodák.

A Kanada nyugati partvidékén fekvő Courtenay városkát a magasba szökő munkanélküliség sújtotta. Mint mindenütt, ahol hasonló bajtól szenved a gazdaság, a helyi kereskedők is sorra tönkrementek. A másutt tapasztalhatóval ellentétben azonban itt találtak megoldást a problémára: létrehozták a helyi foglalkoztatási és kereskedelmi rendszert, amely saját pénz teremtésével vitt új lendületet a helyi közösség életébe.

Köztes megoldást találtak a merev cserekereskedelem és a határtalanul rugalmas nemzeti pénzrendszer között: a város lakói személyes megállapodások alapján, egymás között vezetett számlanyilvántartással megteremtették a városka pénzét, a "zölddollárt". Courtenay lakói közül mindazok, akik bekapcsolódtak a kísérletbe, elfogadják egymástól fizetségként a kizárólag városukban érvényes pénzt. Minden egyes zölddollárt valóban elvégzett szolgáltatás és valóban átadott áru fedez. Ha valakinek nincs elég kanadai dollárja, hogy távoli ismerősétől megvásároljon valamilyen szolgáltatást, részben vagy teljes egészében  kifizetheti "zölddollárral" is, ha meg tudnak állapodni az árban. Aki a helyi pénzzel fizet, ezentúl a megfelelő összeggel tartozik a közösségnek - amit bármikor leróhat, ha a város egyik lakójának "zölddollárért" adja el munkaerejét, termékét, tudását. A közösség tagjainak felhalmozott pénzéről és tartozásairól pedig pontos helyzetjelentést ad a helyi számítógépes hálózat - amely nélkül az egész rendszer sokkal nehézkesebb lenne.

Courtenay pénze, a "zölddollár" megváltoztatta a viszonyokat. Olyan tevékenységekről, amelyek kanadai dollárban számolva életképtelenek lettek volna, zölddollárral kalkulálva kiderült, hogy nagyon is hasznosak. Courtenay lakosai, akikről korábban a kanadai dollárral mérő piac olyan ítéletet alkotott, hogy nem értenek semmihez és nem képesek semmi értelmes szolgáltatást nyújtani, a zölddollárban kalkuláló helyi piacon sikeres vállalkozókká nőtték ki magukat.

A kezdeményezés nagyon gyorsan terjedt. Kanadában a Prince Edward sziget települései egyházi kezdeményezésre vették át a modellt. A számtalan kanadai zölddollár-közösség mellett az összes angolszász országban indultak már kísérletek.

Hasonló példák százait mutatja be Guy Dauncey "After the Crash" című könyve. (A művet "Összeomlás után" címmel a Göncöl Kiadó adta ki magyarul.) Dauncey maga is aktív részese jó néhány helyi kezdeményezésen alapuló közösségi gazdasági kísérletnek. Az "Összeomlás után" éppen ezért nem száraz elméleti mű. Nagyon is életszagú, gyakorlati kézikönyv. A nyugati társadalmakban zajló helyi kísérletek vázlatszerű bemutatásával is ráébreszti az olvasót, hogy azokban a jóléti társadalmakban, amelyeknek a globális kapitalizmus összes áldását és kínját köszönheti a világ, mikroszinten forradalmi forrongás tapasztalható.

Ezekben a percekben is ezrével folynak kísérletek Kanadában, az Egyesült Államokban, a brit szigeteken vagy éppen Új-Zélandon. Egy-egy kísérlet kezdeményezői a legritkább esetben tűznek ki olyan átfogó célokat, mint a kapitalista világrendszer korrekciója vagy éppen megdöntése. Nagyon is konkrét, helyi gondokra - munkanélküliség, a környezet vagy a helyi közösség sorvadása - keresnek gyógyszert. A lényegük azonban ugyanaz: olyan emberek szerveződnek a kísérletek során csoportba, sőt gyakran közösségbe, akiket a kapitalizmus logikája vereségre ítélt. Akik - ha nem történik csoda - nem jutnak tőkéhez, nem szerezhetnek elismerhető szakértelmet, akiknek a termékeire senki nem tart igényt. Egész városokról és régiókról van szó, amelyek - ha az a csoda meg nem történik - depresszióba süllyednek, s ahonnan aki teheti, menekül, ha esze van. De, mint Guy Dauncey megmutatja, a csoda nap mint nap megtörténhet.

Nincs egyetlen recept: van, ahol egy szerencsésen indított köztulajdonú vállalkozás hozza el a fellendülést, van, ahol egy szellemes pénzteremtési kísérlet bevezetése. Olykor a szövetkezetalapítás segít, s arra is van példa, hogy egyetlen tapasztalt vállalkozásszervező zseni ezreket képes felrázni a bénultságból.

Vajon jogos-e a számtalan elszórt kísérletet együttesen forradalomnak nevezni? Az biztos, hogy ez nem olyan, mint a Bastille lerombolása. Félreismerhetetlen azonban a forradalmi korszakok legfontosabb jellemzője: a világ leggazdagabb társadalmai lázasan keresnek új megoldásokat a problémáikra.

A Dauncey által bemutatott kísérletek nem a hatalom és az erő központjaiból indulnak. Azok indítják, akiknek egyáltalán nem felel meg a jelenlegi világgazdasági rendszer által számukra felkínált sors.

A kísérletezők erőszakmentesen keresik a kiutakat, de legalább olyan konok következetességgel, ahogy forradalmárokhoz illik. Egyáltalán nem biztos, hogy a számtalan próbálkozásból új gazdasági rendszer születik, de az erre irányuló törekvés csillapíthatatlannak tűnik. Utólag sem tudjuk majd megállapítani, hogy honnan indultak a végül is sikeresnek bizonyuló új megoldások - ha lesznek ilyenek. Guy Dauncey körképéből egyelőre annyi állapítható meg, hogy gombamódra szaporodnak azok a helyi közösségi gazdaságok, amelyek képesek a saját lábukon megállni, s függetlenítve magukat a multinacionális birodalmak befektetési döntéseitől, belső szükségleteik alapján újraszervezik kapcsolataikat.

A multiktól függetlenedő helyi gazdaságok képe Magyarországról nézve persze legalábbis meglepőnek tűnik. Itt egyelőre a globális kapitalista rendszert kritizáló kezdeményezések is csak akkor jutnak lélegzethez, ha szponzort találnak felvilágosult tőkések - gyakran multik helyi képviselői - személyében.

Mintha megismétlődne, ami az enciklopédisták korában történt: az ancient régime ellenfeleit az arisztokrácia szponzorálja. Összeomlás előtt.