"Barátaim, ez egy szegény ország!"

(Bokros Lajos a tüntető diákokhoz valamikor 1995-ben)

Annak ellenére, hogy gyakorlatilag nullára vágták le az Informatikai és Hírközlési Minisztérium költségvetését, és hogy évről évre kevesebbet költ az állam kutatás-fejlesztésre, egyre távolabb kerülve - nem hogy az USA-tól és Japántól eleve messze lemaradt Európától, de még - az ambiciózusabb fekete-afrikai országoktól is, megállíthatatlanul rohanunk az információs társadalomba meg a tudásgazdaságba bele, már ha hinni lehet a felelős vezetői nyilatkozatoknak (és miért ne lehetne, ugye, lásd: Demszky-tornádó, nyolcszázezer kilométer autópálya és a többi).

Nemrég Csillag István került extázisközeli állapotba, amikor bejelenthette, hogy a magyar államnak végre sikerül megtámogatnia pár milliárd forinttal a világ harmadik legnagyobb olajipari konszernjét, hogy az idetelepítse regionális szolgáltatóközpontját, amely mégis óriási fegyvertény, mondta Csillag miniszter és könnycseppet morzsolt el a szeme sarkában, mert ettől annyira fog épülni a tudástársadalom, hogy nagyon. A laikus persze azt képzelné, hogy az információs társadalom meg a tudásgazdaság meg minden ilyen modernül hangzó dolog leginkább attól épülne, ha sikerülne Magyarországra csempészni végre, mondjuk egy nagy informatikai befektetőt, lenne processzorgyár, szoftverfejlesztő gigaközpont meg ilyesmi, de ezek szerint a benzinkútban a jövő, az olajos kantáros nadrágban való simliskedés mindenképp közelebb állhat a magyar néplélekhez és munkaerőgondok sem lesznek.

Az információs társadalom alapjainak lerakása újabb mérföldkőhöz érkezett - hogy maradjunk az építőipari képzavaroknál - amikor az IHM bejelentette, hogy szűkös költségvetéséből sikerült beindítania a Brunszvik Terézről elnevezett óvodai(!!!) számítógépprogramot, amelynek keretében 269 óvoda (ráadásul: hátrányos helyzetű települések óvodái, persze: melyik település nem hátrányos helyzetű?) kap egy-egy számítógépet, hároméves garanciával.

A programot nagy kutatás előzte meg, hatástanulmányok, pedagógia szakvizsgálódás, szülők kérdezgetése, satöbbi, így derült ki, milyen számítógépre van szükség az óvodákban. Olyanra, amelynek a billentyűzete például kakaóálló. Olyanra, amellyel különböző izgalmas színes ábrák jeleníthetők meg, és mozgathatók, hiszen még Neumann János szülőhazájában, ahol szinte minden bokorban matematikai és/vagy számítástechnikai zseni terem sem várható el egy óvodástól, hogy Flash animációkat készítsen, Photoshopot installáljon, de még egyszerűbb php-programocskákat sem tudnak írni az oktondiak.

Az eddig közepesnél gyöngébb Ludas Matyi-krokinak hangzó (kakaóállóság, színes ábrák, Brunszvik Teréz) történet elveszíti tréfás jellegét, amikor kiderül, hogy egy, azaz egy darab óvodai számítógép alig valamivel több mint egymillió forintjába került a magyar államnak.

Arra a felvetésre, miszerint egymillió forintos számítógépre az óvodáknak semmi szükségük, hiszen egymillió forintért a legkorszerűbb, legnagyobb teljesítményű számítógép is beszerezhető, például az Apple új, szupergyors grafikai munkaállomása a két és fél GHz-es Power PC processzorral szerelt Power Mac G5-ös egyik legerősebb konfigurációja, 4GB memóriával, minden grafikus álma mindössze 4349 dollárba kerül, ami még mindig nem éri el az egymillió forintot, ugye, legföljebb ha rászámoljuk az áfát, de hát az állam magának minek fizetné be az áfát, szóval erre a felvetésre az volt a minisztériumi válasz, hogy a speciális követelmények (kakaóállóság, satöbbi) miatt ilyen drága a terminál.

Most persze lehetne fölvetni a minisztériumnak, hogy a rendkívül speciális követelményeknek (kakaóállóság) megfelelő, színes ábrák rajzolására alkalmas számítógépet két tehetségesebb (Neumann országa!) mérnök kábé ötvenezer forintos áron konstruál, de miért pont a hátrányos helyzetű óvodásoktól sajnálnánk az igazán jó minőségű, márkás informatikai berendezéseket?

Annyira földhöz ragadt, szánalmas alakok vagyunk, hogy a fenti Apple szupergép és az óvodai terminál összehasonlításáról is csak az jutott eszünkbe: nem-e lehetséges-e, hogy kicsivel előrébb mozdítaná az információs társadalom ügyét, ha a minisztérium (Apeh/vám/ÁSZ/Kehi/Keller László, akárki) kiderítené végre, hogy vajon miért nő duplájára a számítógépek ára, amíg az Egyesült Államokból Magyarországra érkeznek. A fent említett Power Mac átszámítva kábé egymillió forint, de itthon kétmillióért lehetne kapni, ha lehetne, de nem lehet, mert elmaradott kis ország vagyunk. De hogy az Apple szupergépnél életközelibb példát hozzunk: a Dell cég OptiPlex SX270 gyártmányú, otthoni használatra tervezett, olcsó komputere jelenleg 499 dollárért kapható az Államokban. Számítsuk át gyorsan 211 forint 56 filléres aktuális dollárárfolyamon: 105568,44 forint. Magyarországon ugyanez a gép 207 ezer forint plusz áfa. Óvodásoknak nyilván félmillió.

A magyar óvodás az információs társadalom négere.