"Félreértés
A bevándorlók tájékoztatása végett közöljük, hogy a magyar határon látható SHALOM felirat nem üdvözlés. Eredetileg HEGYESHALOM volt, csak kiégtek a körték..."
(Egy politikai vicc a www.fkgp.hu honlapról.)

"Minél többet keféljen, hogy Inzám is megéljen"

(Inzám nevű kefekészítő iparos hirdetése egy XIX. század végi városi lapban.)

Legutóbb a nemzeti fingóverseny állásának ismertetésénél hagytuk abba, illetve ott, hogy újabb nagyszabású közösülésre került sor az egyik tévében, de ez utóbbi eseményről - ígéretünkkel ellentétben - nem tudunk részletesen beszámolni, részint mert nem láttuk az esetet, részint pedig azért, mert baromira nem érdekel bennünket.

A magunk részéről inkább a nemzeti fingóversenybe szállnánk be, már csak azért, mert ez a dolog most valahogy a levegőben van, nemrég például egy reklámügynökség anyagában találkoztunk a pukizós freecard mint innovatív kommunikációs eszköz ötletével. Akkor már minek a freecard (ingyenes képeslap, amelyet a kocsmákban lehet zsákmányolni; ideiglenes poháralátétként, de többnyire nettó papírhulladékként hasznosítható), ugye, maradjunk a vegytiszta, színtelen bár nem szagtalan kommunikációnál, a médium maga az üzenet.

Itt egy mély sóhajtás után Jánosi Györgyöt idéznénk, aki ekképpen fakadt ki Szociáldemokrácia és nevelés című előadásában: "Értékzavaros, értékválságos időket élünk". Aztán természetesen megmutatta az értékválságból/értékzavarból kivezető legrövidebb utat, ami természetesen nem más, mint a szociáldemokrácia, azaz éppen Jánosi György útja. Ilyen egyszerű ez, kérem.

Noch dazu és nota bene: Medgyessy Péter után a pengearcú exsportminiszter már a második szoci, aki váratlanul értékalapra helyezkedik, így arra lehet gyanakodni, hogy a Köztársaság téren véletlenül a fénymásolóba keveredett egy fideszes brosúra, vagy túl sokat nézik Borbás Mária road movie-jait a Hír TV-n. (Bezzeg Kósáné Kovács Magda Barangóval fröccsözik a Kultiplexben, és szidják a pápát.)

Na, mielőtt elmerülnénk itten az erőszakos kisebbség meg nem élt kultúrájában, hogy aztán jól begyerekpezsgőzve akadályozzuk az inkább kommunista, semmint polgári légi közlekedést, rátérnénk a tárgyra, tudniillik a versenybeszállásra: minthogy van már petíció, amely gondoskodik az árakról (Schmitt Pál szép kifejezése), kellene egy másik petíció (mondhatnánk: egy Peti-ció, ha ez volna a büntető szóviccek éjszakája), amelyik a bérekről gondoskodna, és akkor minden oké, haza lehet menni nyugodtan, sínen van az ország, baj nem lehet, csak össze kell gyűjteni a megfelelő aláírásokat, az pedig nem lesz gond, mert ki az a hülye, aki nem írná alá azt, hogy minden évben kötelesek duplájára emelni a fizetését?

És még azt tetszenek mondani, hogy konszenzushiány meg értékválság, mi? Túrót.

Ebben az országban van érték dögivel, a Groovehouse zenekaron és Baumgartner Zsolton kívül is, például Sz. kolléga nemrég egy érdekes sváb népszokást fölelevenítő esztergomi eseményen volt: a legények fölhevített fakorongokat bézbóloztak a Dunába hatalmas üvöltések közepette.

- Mit üvöltenek? - érdeklődött Sz. a sportos sváb népszokás felől egy hosszú fehér inget viselő bajszos férfinél.

- Annak a lánynak a nevét, akit meg akarnak szerezni - válaszolta.

- Értem - mondta Sz., és kedvet kapván a tréfás népszokáshoz, fogott egy koronghajító alkalmatosságot, lendített…

És a Dunakanyar hegyei hosszan visszhangozták Michelle Wild nevét.