"Csillag István az M5-ös matricássá tételét az 1848-as forradalom és szabadságharc tavaszi hadjáratának kezdetéhez hasonlította, hiszen tavasszal egyszerre nyolc helyen is autópálya-építés fog kezdődni az országban. Bem József tábornok, aki - több ország forradalmában való részvétele miatt - szerinte az első európai uniós "forradalmár" címét érdemelte ki, éppen március 12-én (az átadás napján) foglalta el Nagyszebent."

(A Népszabadság Online a március 12-i jeles sztrádaeseményről)

Sikerült végre az országtól biztonságos távolságban töltenem a nemzeti ünnepet, megkímélve magam az ünneplés ürügyén elővezetett politikusi agysorvasztó gyakorlatoktól, amelyek keretében Petőfi, Kossuth, Vasvári, Jókai meg a többiek legalább egy tucat pártba léphettek be posztumusz a hét végén, nem beszélve március 15. haladó antiszemita hagyományainak ismételt fölfedezéséről (föltámadott Cs. István nyelvteremtő ereje Izrael tartalékállamában), a forradalom és szabadságharc két költőóriása, Wass Albert és Döbrentei Kornél pedig elfoglalhatta méltó helyét ebben a nagy, pszichedelikus nemzeti panteonban, ahol a paranoid skizofrénia összmagyar hősei kölyökpezsgővel koccintanak a Soros György vezette nagy nemzetközi légügyi összeesküvés felett aratott győzelemre, és Kerényi Imrével önfeledten vesszőzik a kommunizmus manökenkísértetét.

A Csillag minisztertől vett fenti idézet pedig azt bizonyítja, hogy a politikusok mentális képességeit súlyosan gátló földsugárzások a Kárpát-medence szívcsakrájában pártsemlegesen hatnak ebben az ezoterice kritikus időszakban.

Hagyjuk ezt. Szerencsére szegény Petrovics-Petőfinek meg Kossuthnak (Kohn, nyilván) sosem kell megtudnia, hogy már nemcsak tisztességes sörért, de tisztességes pörköltért is Prágáig kell futnia a magyarnak, én legalábbis Prágáig futottam az idén, mert ott tudok legalább három helyet, ahol tisztességes marhapörkölt van, Budapesten meg nem tudok egyet se.

Még szívfacsaróbb élmény (és itt már majdnem csurkaian neki tudok keseredni), amikor a hazatérésre a sárvédőt kis híján átfúró lengéscsillapító koppanása és fölsíró gömbcsukló figyelmeztet. A geopolitikai és természetföldrajzi körülmények ritka szerencsétlen együttállása miatt van ez így, a keserű magyar végzet: mitőlünk délebbre azért nincs kátyú, mert ott melegebb az idő, és nem fagy föl az út, tőlünk északabbra meg azért nem fagy föl, mert meg tudják csinálni rendesen, és nem lopnak ki belőle annyi anyagot, mint nálunk.

Milyen boldogság másnap olvasni, hogy Demszky Gábor mennyire bízik a nemzeti összefogásban. Pedig épp egy hete még a kormányzati adópolitikát tette felelőssé a kátyúkért, míg Gy. Németh Erzsébet, a népszerű Zsóka oly\' megkapó könnyedséggel utasított viszsza, hogy.

Pedig nem a kormányzati adópolitika a felelős, még kevésbé a főváros, a főpolgármester pedig eleve fölül áll nemcsak a gyanún, de úgy, ahogy van, mindenen, így nyilvánvalóan az útburkolattal sem érintkezhet; az a baj, tudniillik, hogy elmaradt a mentális rendszerváltás, és egy vallásilag megfoghatatlan szabadkőműves csoport tartja kezében a nordikus ufók titkos tanácsát, amely szándékosan festi vörösre a Marsot, eltünteti a Magyar Nemzetet a repülőgépekről, Bem apóval építtet matricás autópályát, és Petőfi Sándort küldené kátyúzni az ellopott adóforintokból.