"Mikor tesznek már maguk valamit értünk, parasztokért?… Herényi úr, mért nem fejezik be végre a jobboldal szétverését!… Értsék már meg végre, hogy D-209 és bandája csak a piszkos munkát végzik el!!!"

"Minnesota Timberwolves-Washington Wizards 110:91…"

(Két egymás alatt futó szöveges csík a Hír TV-n Herényi Károly interjúja alatt. Az egyik csíkon nézői SMS-ek, a másikon aktuális hírek futnak.)

A hajléktalan Walter Matthau előmászik bűzös odújából, ahová nyilván azért rakták, hogy kihúzhassák (neves látványtervezők dolgoztak hónapokig a bűzös odún, hogy megfelelően, sőt láthatóan bűzös, nyomorúságos és odúszerű legyen, egy féreglyuk kvázi), konkrétan ejtőernyősök húzták, hatszáz darab; nem is értem, hogyan fért be egy ejtőernyős abba a lyukba, biztos le kellett vennie a hátizsákját.

A hajléktalan Walther Matthaut kiszedték tehát, hogy performálják rajta a világtörténelem legnézettebb fogászati és tetvészeti vizsgálatát, hogy milliárdnyian láthassák, hogyan turkálnak a szájában, a hajában, és ő békésen tűri, nem harap, nem morog: megalázott, megtaposott, ártalmatlan nyomorult. Nem verik, nem kínozzák, sőt gondoskodnak róla: megvizsgálják, hogyléte felől érdeklődnek. Felszabadították őt is, mint. Nem kell neki többé bűzös odúban.

A tálibok nyilvános kivégzéseinél vagy a Ceausescu házaspár ive and exclusive leggépisztolyozásánál ezerszer hatásosabb győzelmi demonstráció: megsemmisítőbb, megszégyenítőbb és képmutatóbb.

Ünneplőbe van az én lelkem áldott-békés öltözve, mint az Országos Bullshit Szövetségé, amely nagyszabásúan meghívott karácsonyi koncertjére: Édes pici partnerünk, engedje meg, hogy kedveskedve, gügyörészve, egyszersmind röhejesen patetikus lózungokkal Önöt, fogadjuk a világ megváltóját 2003 Karácsonyán az értelem fényével és méltósággal, hogy érezhesse, otthonra lel közöttünk!, meghívjuk tisztelettel önt, kedves partnerünk és partnerünk partnerét, megjelenés talpig színaranyban, ünneplőbe öltözött lélekkel, kérjük, hogy visszafaxolással folyó hó dikéig, az Angyali Üdvözlet és Partnerkapcsolati Nyálosztály. Kibérelte a Szent Péter-székesegyházat, Vivaldi Négy évszakját szájharmonikázza el az erre a célra aranyfüsttel beborított és kivetített dolby stereo surround Balázs Pali, köcsögdudán kísér a New York-i Filharmonikusok, vezényel Rejtő E. Tibor, utána állófogadás, söjtöri menü, füstölt angolna satöbbi, külügyminisztereknek virsli mustárral, hastáncosnő, tűznyelő, somlói galuska.

Elsüllyedek a mutyizás mocsarában (a mutyizás mocsara - gyönyörű kis szerkezet, az alliteráció és a kép: hibátlan, köszönjük, Spiegel!), minőségi borok pró és kontra, kap és küld, küld és kap, így működik a gazdaság, helyre kis díszdobozban, piros szalag (szallag), masni, és persze jönnek az idegesítő kártyácskák, egyik a másik után, megannyi gyermekeket segítő, szájjal festő, környezetét kímélő nagyszerű gazdasági entitás. És szeretnek nyilvánvalóan, mindannyian. De nagyon-nagyon. Szarrászeretnének legott, ha hagynám magam.

De nem hagyom. (Most látom, milyen Mikulás ő!)

Bréking nyúz: Orbán Viktor megöregedett. Karikás szemek, mélyülő ráncok, finoman beesett arc, halántékban határozottan megjelenő kályhaezüst. A lakáshitelről aggódik valamit, emberileg. Meg lehet érteni őt.

Minden elcsöndesedik aztán, villognak az ünnepi fények. Fölizzik az éjszaka Thürmer Gyulája.