Egy cserépedényből reszket elő. (Oly furcsa és merev.) Korábban nagy vihart kavart, de most csendes, újra csendes. Hm, oké, de nem, ehhez sem akarok hozzászólni, mi közöm van végül, énnekem, egy száraz, korrupt kaktuszszerű izéhez, én a tudásnak teszek panaszt, illetve, hogy is, leköpöm a múltat, a lélek-pókot, a cudart.

Apró ügynökök dugják elő a fejüket a rothadó avarból. A tartós meleg teszi nyilván, a moha alatt szunnyadó gyanús közbeszerzés, lehajtja konyaknak felét, máma már nem. A sarokban csöndben a forint ellen spekulál, eltörik a kamatláb, engem sejdít a bróker teste két merev mozdulat között. (Ezzel zárom pozícióimat, dátumaláírás.)

Máma mindenki szélső-szélsőséges, rút zászlókat ordibál, a véres tor üli véres torát, fortélyos félelem igazgat továbbá, és háztűznéző archetipikus nemzetgyűlés a fogdában, fogy a magyar, fejbe lőtték a lordmajort egy külső kerületben, lefordult lováról és nyekk, teljes körű temetkezési szolgáltatással várták a professzionális partnerek a tetemelföldelésben, sírmegoldások, kriptaportfóliók.

Egy ideológiai, egy technokrata- és egy zsákmánypárt tala néppel. Gyurcsány Ferenc rárabol Szili Katalinra a homokpad gyorsan melegedő szélvizén. Nómenkalandtúra a susnyásban.

Szavakra volna szükségem (keresem őket). Pártból kibeszélés? Elhúzódó vacsoraest? Ilyenkor jön jól egy szakszervezeti hírlevél (kéretlen, spam tehát): erőlködés, üres mozgalmi pátosz, ostoba- és kommunistaság, a földnek kérges népe mi vagyunk, sej, haj, hahó!, hát ilyenkor változok belül Margaret Thatcherré, sőt Prónay-Héjjassá majdnem.

"- Síró, zokogó nők, hivatalnokok, ilyet mi még nem láttunk - számolt be a közszférában foganatosított leépítések tapasztalatairól november 21-én öt szakszervezeti szövetség rendkívüli sajtótájékoztatóján Fehér József, a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára. A szakszervezeti vezető elmondta, hogy a leépítések miatti sokkos állapotot, félelmet és értetlenséget ugyanakkor felváltotta a jövő évi bértervek miatti elkeseredettség."

Míg a közszféra jajszava elhal a távolban (sírva tallóz, aki él), a hamburgerlelkű kriptolakosság már olajozza a bevásárlókocsik kerekeit, túráztatja a kocsi elejére installált, egyrészes thermooverallban dunsztolt bölcsődés korú gyereket, frissen fröccsöntött szabadidőruhában melegít a fogyasztás nagy ünnepére, hogy meginduljon az orosz tankok helyén felállott marketostromgyűrű ellen, és bevegye nagyon. (Beveszi.)