"Ajjajajajaj…!"

Gundel Takács Gábor)

"Huhuhú!"

(Winkler Róbert)

Hagyják már abba az uszítást, és próbálják megőrizni az ünnep méltóságát, baze! Vágóistván?

Vágóistván. Nem kívánunk az Európai Unió hátsó udvara lenni.

Bár a farkas még nem kopogtat a kertek alján.

Mi nem azt mondjuk, hogy 1956 csak baloldali forradalom volt, de nagyon sok baloldali résztvevője volt, akik emberséges, tisztességes, szociáldemokrata arcú szocializmust akartak, és mindenképpen Európában akartak gondolkodni.

Európában, mi? Ahogy a Molotov-koktéllal a kézben épp Európában gondolkodnak, vazze. A titokban, magánemberként megjelenő Európában? Koszorú a fű alatt Európában?

Még egy Európa, baze, és egyértelműen elhatárolódok.

Dió, krumpli, forgács.

Demecser.

Those crooked bastards finally have gone too far.

Nincsen érzékem a drámai műfajokhoz. A tévében épp a gramofonos haverom headline news: a Medgyessy koszorúját eltávolítani próbáló Lelkiismeret 88-szélsőséges. Kábé tíz éve ismerem a faszit, igazi belunderground csodabogár, az FMK (Fiatal Művészek Klubja - Fika) legelső acidpartijairól, amikor bent Tadeuszék nyomták a puttyogós savat meg a tribalt, ő meg kint, ölében gramofonnal, lófarokhajjal, ritkás bajusszal, feltarsolylemezezve, néha nemezsapkában volt ősmagyar kontra-dj, aztán táncolt is, főleg Korai Örömön, ahogy emlékszem, félénk, vicces mozgással; most meg a rendőr fenyíti a tévében, megfékezi jól, az ávós-körömtépős-diktatúrarendőr, hogy ne rugdossa már arrébb a koszorút, az ország miniszterelnökének koszorúját, legyen szíves. A híradókban félti tettleg ötvenhat emlékét a miniszterelnöktől mint autentikus izé, méltó örökös, nyilván. Egyébként szelíd, rokonszenves figura, nem egy Bencsik András.

Egy herénvert argentinnal ünnepel az ország, végre revánsot vettünk a Falkland-szigetekért, ez az igazi sportteljesítmény, egy félrevert herével tematizálni, amúgy Tamás Gáspár Miklós-osan; az esemeseibe mélyedő friss hereverő bajnok vállát vonogatja az öltözőben, kérdezzék a menedzserét, bibip, új üzenete érkezett, az edző is esemesezik, lehet, hogy egymással?, ki mondta, hogy mindennek van határa? Hunter S. Thompsont kellene idézni az ESPN-ről, aki a profi ökölvívás általános állapotáról ír kétbekezdésnyit egy cikkében (amely persze arra fut ki, mint minden más sportpublicisztikája, hogy George W. Bush sötét bunkó, húzzon el), az őt annyira jellemző rokokósan kicsipkézett, finom stílusban: "Those crooked bastards finally have gone too far." (Nem fordítanánk.)

Bibip, új üzenet, jól haladunk, épül az ország, hogy egy klasszikust idézzünk, úgy morálisan, mint mentálisan, végül visszakapja a Fradi is a hat pontot, persze, és még egy tucat ingyentizenegyest is ítélnek mellé fájdalomdíjul, Puhl Sándor pedig ünnepélyesen vesén rúgja a garázda Szentes Lázárt az Üllői úti kezdőkörben a kantáros bőrnadrágban jódlizó Kolláth György mérges pillantásától kísérve.

Those crooked bastards finally have gone too far.

Nyugodjunk meg, hiszen végre párttá alakult a Jobbik, és rendet tesz majd végre a fejekben; a hazai szkinhedmozgalom nyolcvanas évekből reaktiválódott vezéregyüttese, az Oi-Kor koncertezik a Wigwamban; és nem kell már sokat várnunk: steppelt piros orkánmellényében, számológépes kvarcóráját pittyegtetve kiszáll ezerkettes Ladájából a magyar öngyilkos merénylő archetípusa, Cserhalmi "Dögkeselyű" György, hogy levegőbe röpítse magát egy PB-gázpalackkal a Törökugratón (Filmmúzeum).