"Megtorpantam, mint harkály felső erdőhatáron."

Egy kungfufilm a lelkem: belül izzadt kínai hadonász, leveri mindenhonnét az összes lehetséges tárgyakat, liheg, büdös és foltokat hagy maga után, aztán átgázol rajta egy lánctalpas metafora, egy muszájmarkoló.

Muszáj Sándor vagyok, ISO 9002-es botránykönyvszerző. Legújabb botránykönyvem a botránykönyvszerzőkről szól. Pitiáner alakokról, akik Havas Henrik székletében turkálva keresik a napi betevőt. Bajor Imre hányadékában kutatnak egy-egy újrahasznosítható sárgarépadarab után.

Magamat homoszexualitással és alkoholizmussal vádolom, agresszív, tehetségtelen senkinek nevezem, rágalmaim szerint maffiamódszerekkel szereztem magamnak műsoridőt periferikus tévécsatornákon, a szellemi és morális alvilág legmélyére süllyedt műsoraimmal nemzedékek értékrendjét pusztítom. Vagyonomat nagymamapornókból és csecsemőszerv-kereskedelemből szereztem, állandó ultipartnerem Schmuck Andor és Simicska Lajos, az általánost levelezőn végeztem Dévényi Tibornál, példaképem Bácsi Sándor és Kulcsár Attila, anyám belügyminiszter-helyettes volt, apám nyilas régiségkereskedő, gyermekeimet futballistának és adóellenőrnek nevelem.

Nagyobb kommunista vagyok, mint amekkora titkosügynök, esténként kiskorú sztriptíztáncosnőket rendelek, schlaugdarabbal verem őket kékre, körömpörköltben fürdök sátáni kacajjal, dollárezrekkel támogatom az Anettka Space Projektet.

Éppen egy Medgyessy-Orbán pornográf dokumentumregényen dolgozom, lopott ötletből, természetesen.

(Képtelen vádjaimra felháborodással reagálok, pert indítok, majd szóváltásba keveredem. Kisvártatva halálosan megfenyegetem magam, és súlyosan bántalmazom egy nálam lévő Wartburg-féltengellyel. Aztán feladom magamat, meg úgy általában.)