"- Ön szerint tehát - mondá Dagoucin - a hipokrízis épp úgy helyén lehet, mint az erény?

- Az erény többet ér - felelé Longarine -, de ahol hiányzik, ott hipokrízissel kell magunkon segítenünk, mint ahogyan magas sarkot hordunk, hogy nagyobbaknak látszassunk."

A magyarországi piacvezető népbetegségek, úgy mint a szív- és érrendszeri infarktus, daganatos rák, spontán agyhalál, kannás bor, krónikus öngyilkolás mellé fölzárkózni látszik egy kevésbé veszélyes, ám annál kellemetlenebb nyavalya: a hipokrízis.

A jelenséget nagyszerűen illusztrálja a kalmártelevíziózás keretein belül látványosan lukratíve zajló valóságshow-k körüli paláver, miszerint az archetipikus kövéri prehumán véglény (proletár avagy pronyó) egy nyugalmazott, kedélybeteg latin-matematika szakos Lezsák Sándor-rajongó tanár koloniálelitizmusával képes háborogni a tévékből áradó kultúrmocsokon, a sok meztelenkedésen, véren és erőszakon, sőt ha netán kiskorú nevelt lányát rendszeresen molesztálná, feleségét pedig havonta fölváltva késelné, fojtogatná és verné szívlapáttal, akkor kristálylogikával egy perc alatt képes lenne rávezetni saját magát és környezetét, hogy minden szóba jöhető abúzus kizárólag a média káros manipulációs hatása miatt esik meg, sérelmére.

Na de ha ugyane prehumán véglény (proletár, avagy pronyó) nappalijának közepén elhelyezett, csipketerítővel ízlésesen dekorált Orion márkájú házioltáron felsejleni láthat két, prehumán véglényünkhöz igen hasonló, ellenkező nemű proletárt, akik hiányos öltözetben milliók szeme láttára üzekednek (konkrétan: dugnak), akkor véglényünket mágikus erő szögezi a fotelhez, szája is tátva marad, úgy bámul akár hónapokon át, lyukacsos atlétáján szárad a pörköltszaft, svájcisapkáján lekókad az anterna.

A nézettségi adatok fölülmúlnak minden elképzelést, a tévé örül és újabb hiányos öltözetben milliók előtt üzekedni hajlandó proletárok után néz, véglényünk a munkahelyén hevesen szidja a kultúrmocskos édesanyját az összes meztelenkedő gusztustalannak, este pedig kukkol ezerrel.

És ez még a hipokrízis egyik legártalmatlanabb megjelenési formája.

Mit szóljunk például ahhoz, amit Harrach Péter és meggyőződéses barátai művelnek a drogjogszabályok körül? Na, erre még visszatérünk.